Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Hévvízi Sándor: Orosházi helynevek az újratelepülés utáni első évtizedekben

(Bor. II. 581). Orosháza és Földvár között állott. 1456-ban Földvár, később Orosháza pusztájaként említik. SZŐLŐS 1359: Zeuleus (Csánki I. 704), 1456: Zewlews (Bor. II. 394). Orosházától délre, délkeletre fekvő falu volt. TOMPA 1456: Thompa (Kar. II. 324). Orosháza, Szentetornya és Csorvás közötti falu lehetett, melyet a források kezdettől fogva pusztaként emlegetnek. TÖKÉLETLEN 1525: Thekeletlen (BO. I. 148). Városunkhoz tartozó puszta volt, több ismeretünk nincs róla. TŐKEMONOSTORA 1456: Twkemonostora (Kar. II. 330). Szentetornyához vagy Csabacsűdhöz tartozó puszta volt már ezen időben is. Csak ennyit tudunk róla. Látható tehát, hogy a mai Orosháza területén illetve közvetlen környékén mennyi település létezett az évszázadok folyamán. Azonban bennünket ezzel kapcsolatban most mégis az érdekel legjobban, hogy honfoglaló zombai eleink az új hazájukban vajon találkoztak-e ezen falvak neveivel, amelyeknek létéről az azonosítási hiányosságaink ellenére, régészetileg is tudunk. Hívjuk ehhez segítségül a legelső határbejárás korabeli leírását, vajon abban mi található. A LEGELSŐ HATÁRBEJÁRÁSRÓL Előzetesként idézzük fel, hogy 1733-ban Békés vármegye közgyűlése a királyi helytartótanács utasítására jegyzékbe foglalta azoknak a településeknek a neveit, ahol akkor még fellelhetők voltak az elpusztult falu templomának romjai. így szerepel az összeírásban Orosháza is. A latin nyelvű szövegből kiderül, hogy a régi Orosháza temploma a formájáról ítélve katolikus jellegű lehetett. (BO. I. 280). Közismert, hogy a törökök által rombadöntött falu határát 1744-ig, az újjátelepülésig a vásárhelyiek használták (bérelték). Miután a hatalmas kiterjedésű legelőkre eddig is szükségük volt, nyilvánvaló, hogy nem szívesen mondtak le róla. Azonban nem volt mit tenni, az új telepesek beköltözésével a régi falu határait újból pontosan ki kellett jelölni, vagyis az újjászülető Orosháza és főleg a hódmezővásárhelyi „érdekeltség" határpontjait világossá, egyértelművé kellett tenni. Ez magyarán azt jelenti, hogy a legelső határleírásunk főleg ennek а jövendő szomszédságnak az elválasztójeleit rögzíti. Ezt a célt szolgálta tehát az 1745-ben lezajlott határbejárás, amelynek eredeti szövege a következő: l

mo Tudgyaé nyilván és bizonyossan a' Tanú hogy Kutas Nevű Pusztát Orosházi főldtűl minemű határ jelek és hányások kűlőmbőztetik, hite szerint vallya és mutassa meg a' Fatens? 100 «4