Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18. Békéscsaba, 1994)

zésére megfestette a Krisztus-trilógia befejező darabját, a 403 X 650 cm-es Ecce bomo-t, amely 1896 márciusára készült el. Nem „M. de Munkácsy", hanem „Munkácsy Mihály" szignóval látta el. Ezzel is jelezte, hogy hazájának szánta a Krisztus-képet, és hogy nem volt idegen tőle ekkor a hazatérés gondolata. A millenáris kiállítás idején a Feszty-körképpel vetekedő látványosság lett az Ecce homo bemutatója. Az Andrássy út végén, a Belle-vue nevű mulató udvarán, kis görög templomszerú pavilonban állították ki. Munkácsy maga mutatta be művét a királynak és kíséretének. Már ekkor köztudott volt Wlassics Gyula miniszter tárgyalása Munkácsy val a hazatérést illetően. A miniszter a magyar képzőművészet főfelügyelője címet szánta a festőnek. Összesen 315 000 ember látta az Ecce homo-t Budapesten 1896 nyarán. Ezzel párhuzamosan a millenáris képzőművészeti kiállításon tizenöt művét (többek között Liszt Ferenc, Pulitzerné portréját és a Sztrájkot) mutatta be Munkácsy. Találkozott Fényes Adolffal, sorra látogatta festőkollégáit: Lotz Károlyt, Telepyt, Jókait és vejét, Feszty Árpádot. Az ünneplések végképp felőrölték erejét: Budapestről egyenesen Baden-Badenbe vitték, s többé már nem is tért vissza párizsi műtermébe. 1898-ban felsége „korán és mohón rendezett árverést", s ezzel „nagy értékcsappanást idézett elő a mester műveinek áraiban". Az árverésen a magyar testületek nem képviseltették magukat, csak az egyetlen Bródy Sándor írt megrázó hangú cikket ekkor, leszögezvén: „Nem ezt érdemelte volna tőlünk!" Annál nagyobb gondossággal és pompával szervezte a magyar kormány a nagy temetést, az „utolsó szuperprodukciót" 1900 májusában. Az új Műcsarnokból vitték ki a Kerepesi temetőbe. A ravatalt Fadrusz János, Hegedűs László, Lechner Ödön és Stróbl Alajos tervezte. A Műcsarnok köré kordont vontak, csak belépőjeggyel lehetett látogatni a katafalkot. A temetőben Dessewffy Sándor csanádi püspök celebrálta a gyászmisét. Mint ahogy a nagy temetésen, az 1911. évi szoboravatón is képviseltette magát Békéscsaba városa és folyamatosan tartotta a kapcsolatot Munkácsy özvegyével, Cecilé Papiervei. A magyar állam 1904-ben egy 32 darabból álló festmény gyűjteményt vett át az özvegytől 210000 korona értékben, amelynek egy részét életjáradékként fizette. Munkácsy né ajándékba adott át egy 100000 korona értékű festészeti anyagot. 1910-től kezdték újraértékelni Munkácsy műveit. A berlini Secessionban bemutatott tájképeit, vázlatait magasra értékelte a kritika, a Krisztus-képeket kedvezően fogadták Rómában, majd Budapesten. 1914-ben megjelent Kari Sedelmeyer reprezentatív Munkácsy albuma. 1913-ban Feleky Géza adott ki egy érzékeny, finom Munkácsy-könyvet, 191 l-ben felavatták Munkácsy emlékszobrát a Kerepesi úti temetőben. A szo18