Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

tői távozott. Akkor pedig közel öt hónapig működött még Lángnál mint asztaloslegény. Szokás volt ugyanis, hogy a felszabadult legény bizonyos ideig, általában fél évig még mesterénél dolgozott - néha kevesebb bérért. Úgy látszik, a szokást Munkácsy is követte. Némi keresetre volt szüksége, hogy elindulhasson a kötelező vándorútra, vagy csak a szokás kötötte? Mindenesetre némi anyagiakra tehetett szert ezalatt az öt hónap alatt. Szeptember végén, október elején távozhatott véglegesen; „... legelőször is nagybátyám birtokára, hogy ott megbeszéljük jövendő terveimet és döntsünk a további sorsom fölött. Egy-két hétig pihentem, aztán megállapodtunk, hogy Aradra megyek, ahol két kezem munkájával keresem majd a kenyerem. Egész magamra voltam utalva. Sok jó tanácsot és öt pengő forintot kaptam útravalónak. Nagybátyám pedig velem jött és bekísért Csabára. Október vége felé volt, amikor köd ül a szürke tájon és a természet gyászruhába öltözködik. Nemsokára az állomáshoz érkeztünk - nemrég építették az arad-szolnoki vasutat - és mélységes meghatódás fogott el. Csaba egészen beleolvadt a ködbe, csak a templomtornyok emelkedtek ki a házak fölött és a harangozó szomorúan kongatta a toronyban a négy órát. Aztán a mozdony fütyölt és szívem elkezdett vadul kalapálni. Vajon nem a feltámadás trombitája-e a mozdony sivítása, amely megnyitja előttem a gyermekévek képzelt ábrándjainak világát? Határozatlan vágy ragadott magával, az ismeretlen, várva-várt jövendő csábított és nyugtalanul kérdezgettem magamban: hát most mi lesz? Nem is tudom leírni, hogy mit éreztem, mikor megöleltem nagybátyámat és beszálltam a harmadik osztályú kocsiba. " 1858 októberének utolsó szombatja október 30-ára esett, ekkor távozott Munkácsy Csabáról a sárgára festett harmadosztályú kocsiban. Előbb nem is utazhatott volna, mert a szolnok-aradi vasutat néhány nappal előbb, október 25-én nyitották meg. Nagy vivát fogadta az első Personenzugot, azaz személyvonatot, a csabai állomáson, s most, öt nappal a megnyitás után egy elárvult asztaloslegény indult el rajta - újabb szenvedések felé. 81