Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

időpontját nem is ismerjük- de Munkácsy szerint a legénnyé avatás idejében történt -, az öregebb inas, Harmati András felszabadulása már pontosan megtalálható a céhkönyvekben. 1856. október 5-én jegyezték be a legények közé. A céhszokások eléggé ismertek a céhtörténeti irodalomból. Sokan leírták a legény avatás, a mesterréválás és más ünnepi alkalmak ceremóniáit. Munkácsy most akarva-akaratlan különös leírással gazdagítja ismereteinket: a mester otthonában történő változást örökíti meg a belső szemlélő, átélő élményével. „Észrevettem rajta, hogy valósággal reszket, és állandó izgalomban van az előléptetés előtt. Attól félt szegény, hogy nemsokára ő is a nagy asztalhoz kerül, pedig nem is járatos az etikett szabályaiban. - Mit csináljak - kérdezte tőlem - ha egyszer a majszterné mellé kerülök? Hogyan vágjam el a húst és azt sem tudom, hogy vegyem kezembe a villát? Aztán a kabát, nadrág és mellény fölött ábrándozott, amit majd Langitól kap az ünnepélyes alkalomból. Végre, egy vasárnap megjelent a szabó és óriási csomagot cipelt magával. Óvatosan a gyalupadra helyezte, s nemsokára előkerült a nadrág, a mellény és a fényes, fekete szövetből készült frakkszerű kabát is és egy negyedóra alatt valóságos majom varázsolódott a derék András gyerekből. Soha nem láttam olyan mulatságos alakot. Társai körülfogták, vizsgálgatták, aztán kijelentették, hogy fekete posztókabát sokkal jobban illene neki. András komolyan mustrálta magát, forgolódott, szemlélődött és élvezte a dicsőséget. Ancsa is megjelent, megelégedő beleegyezését adta az egészhez. Aztán felajánlotta, hogy a szerencsés halandót szívesen bekíséri majszter uramhoz, mikor megköszöni ezt a nagy kegyet. Valóban megindultak, s mi csak bámultunk utánuk, ahogy végigmentek a folyosón. Az ajtó előtt András megáll, még egyszer végigsimítja új ruháján a ráncokat és zsebkendőjét a nadrág zsebébe igazgatja, úgy, hogy egyik vége kilóg. Végre eltűnik a konyhában, mert innen vezet az út jóltevőjéhez. Következő vasárnap legénnyé avatták. Sohasem felejtem el, hogy milyen izgalomban volt és mennyire aggódott, mielőtt először leült a majszterék asztalához ..." András „felruházása" tehát legénnyé avatása előtt egy héttel, 1856. szeptember utolsó vasárnapján történt. András felavatása után „egy-két nap múlva egy kis osztrák gyereket hozott el az apja a műhelybe. О volt az utódom, aki hivatalomat örökölte." Az osztrákot ugyan csakhamar elvitte az apja, de nemsokára új helyettese akadt Miskának, s „csak ettől kezdve lettem igazán asztalos" - írja. 1856 októbere volt. 69