Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

gató Csabára érkezik, s beterjeszti a főszolgabírónak az előadandó művek jegyzékét, köztük a Violát. Nyilvánvaló, hogy az előadás hatására akarta Munkácsy eljátszani a darabot. S hogy járt-e színházba? Nem is akárhogyan! Zsilinszky feljegyzéseiben olvashatjuk, hogy „ha lovardái vagy színi társaság jött a városba, Miska azonnal barátságot kötött a társaságnak valamely harmadrangú tagjával, hogy annak pártfogása mellett bejuthasson az előadásra. Ha a protekció nem használt, úgy cselhez folyamodott és észrevétlenül beszökött valamely rosszul őrzött nyíláson. Sokszor éppen akkor dugta ki szőke fejét a pódiumon, mikor a függöny felgördült. Ilyenkor aztán volt taps és nevetés a közönség között; csak Pista bácsi csóválta komolyan a fejét." Nincs jogunk kételkedni ennek a visszaemlékezésnek a valódiságában, mert nemcsak Miska elevensége élethű benne, hanem a szigorú, mégiscsak diplomás nagybácsi, „tekintetes Reök István úr" személyiségén esett sérelem is. Eseményeket lehet szépíteni, de történeteket kitalálni - aligha. Ugyancsak Zsilinszky jegyezte fel a következő történetet: „A rajzolgatás mellett Miska szerette a zenét is, habár a fülyülésen kívül soha nem bírt valamely hangszeren nagyobb ügyességgel játszani. Nagybátyja híres zenész, kitűnő hegedűs és általában műkedvelő ember volt. Üres óráiban gyakran hegedűjátékával mulattatta vendégeit. Ilyenkor Miska egészen elmerengett a szebbnél szebb nóták mellett, és gyerekésszel szeretett volna ő is hegedülni. Egyízben, mikor Reök István távol volt, megtörtént, hogy Miska belopózott az irodába, és az ott levő tiltott hegedűn kezdte próbálgatni ezt az ismeretes nótát: Nézz rózsám a szemembe... Minthogy azonban sehogysem bírta a hangok melodikus rendjét előidézni, dalolás által iparkodott segíteni a bajon. Eközben a hazatérő nagybácsi a furcsa zene hallatára megáll az ablaknál és mosolyogva hallgatózik egy ideig. Azután egyszerre benyit az irodába és szigorú hangon kérdi a fiútól: - Hát te mit csinálsz itt? Miska meglepetve ijedten állt ott, néhány perc kellett hozzá, míg bátorságot vett magának; ezt felelte: - Hát csak próbálgattam, hogy tudnék-e úgy, mint Pista bácsi. - Hja, barátom, azt tanulni kell ám, nem próbálgatni. Tanulás nélkül soha semmiben sem viszed sokra - volt a felelet. " A történet folytatása már az eddig „agglegényéletet" élő Reök helyzetének megváltozásába is betekintést ad: „Reök István néha házi mulatságot rendezett. Minthogy a Bach-korszakban semmiféle nyilvános mulatság rendezése nem volt megengedve, a művelt családok Csabán és másutt házi összejöveteleket rendeztek, melyeken hazafias zenedarabok és tiltott forradalmi költemények előadása mellett kerestek szórakozást, 42