Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

lett vegye át a tulajdonos. Munkácsy tehát csupán abban téved, hogy nyomban elfogtak hat rablót, holott még 1853 márciusában is folyik a nyomozás. A legtragikusabb azonban az volt, hogy a szeretett Sarolta néni belehalt a szenvedésekbe. 1853. január 17-én - jó egy hónap múlva a támadás után - hal meg apoplexiában. (Ez Munkácsy másik tévedése, hisz őszerinte tizennégy nap múlva halt meg nagynénje, s itt „pontos" időpontot akart írni.) Egy ma is meglévő hagyomány szerint Steiner annyira félt az újabb támadástól, hogy a temetési szertartásra sem mert kimenni az udvarra. Maga is beteges ebben az időben - talán a kiállt izgalmak is hozzájárultak ehhez -, márciusban végrendeletet csináltat. Egy adat szerint „hamarosan" elköltözik Csabáról. 185 3-ban azonban még biztos tudomásunk van róla, hogy Csabán él. November 4-én ugyanis lemond tizenöt év óta gyakorolt egyházfelügyelői tisztségéről, mivel „a nehéz csapások lelki és testi erejét megingatták, szeme világának fogyásával kell most számolnia s számolni kell teljes megvakulásával." Valószínűleg 1854-ben költözik el Csabáról. Házát Omaszta József városi jegyzőnek - másik szomszédjának - adja el. Törökbálinton telepedik le. Munkácsy többször felkeresi később a közben КоУу-ге magyarosított Steiner bácsit, s boldog időket tölt a 70 körül járó aggastyán családja körében. De térjünk vissza Csabára! 185 3-at írtak. 1853-BAN „A szomorú éjszaka után másodszor maradtam árván - folytatja Munkácsy..., és én a bácsimhoz kerültem. Nagy változást jelentett ez az életemben. Nagybátyám szerény agglegény-életet élt és nagyon boldogtalannak éreztem magam a kis házban, mindig csak vele és az öreg gazdasszonnyal. Sohasem étkeztünk otthon, hanem Omasztáéknál. Körülbelül nyolc éves lehettem akkoriban. Legfontosabb élményem ebből az időből: a költözködésünk. A kis házikóból nagyobb, tágasabb lakásba mentünk, a Vidovszkiék szomszédságába..." Minössze ennyi, amit Munkácsy fontosnak tart elmondani 1853 első kilenc hónapjáról. Reök tehát továbbra sem vezet háztartást. A házigazda szerepét a másik barát, Omaszta Zsigmond vállalja, így lesz Reök „gazdasszonya" a 21. évében járó Omaszta Mária - nevezzük ezután Terézt mi is így, ahogy a család nevezte -, s így vehette el egy év múlva „gazdasszonyát", ahogy az egyik életrajz36