Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

CSABÁN 1852-BEN De folytassuk Munkácsy első benyomásait! „Végre, nem messze a templomtól, egy kis házikó kapujában megáll a kocsi. Ez a ház nem nézett ki különbül, mint a többiek, amit eddig láttam. Új otthonomat egész másnak képzeltem, s azt hittem, hogy gondtalan gyermekéletemet nyugodtan folytathatom tovább. Csak bámultam a kis házat, anélkül, hogy egy szót szóltam volna. Talán mert azt reméltem, hogy csak pillanatnyilag álltunk meg ezen a helyen, s rögtön tovább megyünk, egy szebb, nagyobb ház felé. De nem, a ládákat már szedik le a kocsiról, agglegény nagybátyám házvezetőnője, egy öreg asszony rám szól, hogy menjek be, s én bizalmatlanul követem. A parasztház egyszerűsége nagyon nyugtalanított. Mindent gyorsan szemügyre vettem, s bekerültem nagybátyám dolgozószobájába, ahol a körülményekhez képest már több pompát vettem észre. Megismertem egy-két holmit, amelyek apám hagyatékából kerültek ide. Az asztalon - amely könyvállvány is volt - íráscsomók feküdtek, nagy ollók, mérőléc, tollak, ceruzák. Mennyi örömöt okozott mindez, hiszen én a gazdagságot kerestem! Mint oázis a sivatagban, oly üdítően csillogott felém a gyönyörű levélnyomó. Végre megnyugodtam, mégsem vagyunk nagyon szegények. A levélnyomó biztosan drága, értékes darab. Hízelgett a hiúságomnak és a büszkeségemnek. Bevallom, nagyon boldog voltán, hogy nagybátyámnak ilyen kincse van, és kezdtem kibékülni a sorsommal. Legelőször is megvizsgáltam az üveggolyót, amely káprázatos sokszínűséggel csillogott, alig mertem hozzányúlni... Az üveggolyó biztosan fokozta képzelőerőmet, de ha összehasonlítom előbbi benyomásaimmal, úgy találom, hogy mégsem rajongtam utána annyira, mint apám tajtékpipája után. Az üveggolyó mély tiszteletet ébresztett bennem, megcsodáltam és büszkévé tett, mert az én szememben a gazdagságot és a fényűzést jelentette. A pipát pedig szívből szerettem, örvendtem, ha hozzányúlhattam és a legnagyobb szerencse számba ment, ha játszani tudtam vele. A sorsom miatt hát megnyugodtam és érdeklődni kezdtem, hogy mi van Giza nővéremmel. - Majd elmegyünk és meglátogatjuk - mondta nagybátyám. Valóban rögtön felkerestük a nagynénémnél, aki Steiner nevű úrhoz ment feleségül. Steiner úr jó módban volt és mindenki gazdagnak tartotta. Első csabai kirándulásom éppen úgy az emlékezetemben maradt, mint a megérkezés. Az utcára csak csizmában lehetett kilépni, azt is jól a lábhoz kellett szíjazni. Mert ha nem, a csizma ott ragadt a sárban és a láb belesüllyedt a pocsolyába. így 24