Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Remélem, az újságíró segítségével sikerült visszaidéznem a fogadtatás légkörét. Szinte pontosan harminckét évvel ezelőtt ugyanerről a pályaudvarról indult el Aradra mint asztaloslegény, s most a világhírű mester távozott ellenkező irányba, Párizsba. Az újságíró még nem tudhatta, hogy ez volt az utolsó csabai látogatása. A félnapos látogatás is hagyott néhány megörökítésre méltó emléket. így az egykori asztalosmester, Lang özvegyét is meglátogatta. Egyenesen arra tartott, amerre azelőtt a műhely volt, most azonban lakás van helyette. Benyitott s megmutatta nejének azt a helyet, ahol a „tulipános ládákat, asztalokat és székeket készítette". Amikor a szoba padozatának közepén beillesztett toldást észrevette, nejének megmagyarázta, hogy azon a helyen volt az éléskamrája. Ide rejtette tanulótársai elől a kapott élelmet. Munkácsyné élcelődve jegyezte meg, hogy a toldásról ítélve nem lehetett valami nagy művész az asztalosmerterségben. Megtekintették a hálókamrát is, az éjszakák nyomortanyáját. Felkeresték azt a házat a főtéren, ahol kezdő festő korában lakott. Megnézte egykori szobáját, melyben álmodni sem merte, hogy egykor világhírű művész válik majd belőle. Munkácsy a rövid tartózkodást is felhasználta, hogy anyagot gyűjtsön készülő festményeihez. Az utcán az egyik embertől megvette a rajta levő megviselt bekecset hat forintért, amiért ugyan újat is kaphatott volna, de az ember nem tágított, mert neki is újat kell helyébe venni. Szeretett volna egy „búbos kályhás szobát, magasra vetett ággyal" látni. Bartóky Medovarszki Pál házába vitte el. Munkácsy a fali tékában egy régi csabai Tranoscius énekeskönyvet látott meg. A gazda szebbet, újabbat akart ajándékozni híres vendégének, de Munkácsy a régi rézvereteshez ragaszkodott. - Bekecs és Tranoscius nélkül igazi csabait, legalább régente, nem is lehetett látni - mondotta a mester. Ebben az időben a Honfoglalás festésére készült! Hatalmas gyűjtőmunkába kezd, s 1891 októberében fárasztó utazást tesz az országban, hogy típusokat keressen monumentális alkotásához. Az életrajzírók úgy tudják, hogy Csabát is útba ejtette. Bár október 8 és 11 között Szentesen tartózkodik Zsilinszky Mihály vendégeként, s ezalatt kirándulásokat tesz a környéken, Csabát nem látogatja meg. 11-én Csongrád felé távozik, majd Kolozsvár-Munkács az útja. A csabai újságok nem említik Munkácsy látogatását, sőt a dohánygyár ügyében Pesten tartózkodó csabai küldöttség keresi fel a körútról visszatért mestert. Munkácsy megmutatta fényképgyűjteményét, melyet gyűjtőútján készíttetett a Honfoglaláshoz. Beliczey István, a küldöttség egyik tagja hívta fel Munkácsy figyelmét, hogy a dobozi és sárréti nép „őseredeti alakjai" sokkal tipikusabbak annál, mint amit Munkácsy felkutatott. Meghívták Csabára, hogy ezeket a típusokat is használja fel festményéhez. (Tehát nem volt Csabán!) Munkácsy csak azt ígérte, hogy 196