Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

Már az „intelmek" eddigi részleteiből is észrevehettük, hogy mögöttük egy tiszteletre méltó emberi életfelfogás rejtőzik. Nemcsak az öregedő ember nagy élettapasztalata, néha keserűsége, van mögötte, hanem a reformkori eszmék vállalása is. Hogy ezek az eszmék mennyire hatottak Reök mindennapi magatartásában, csak gyanítani tudjuk. De hazafiságáról nem egyszer meggyőződhettünk már, s ezután is hivatkozni fogunk rá. Ezt kéri számon Munkácsyról is. A haza szolgálatát, s azok iránti kötelesség teljesítését, akik tehetségét megmentették, akik pályáján eddig segítették, nem önmaguk, hanem a magyar művészet felemelése érdekében. Munkácsy 1870-re több jelentős megrendelést kap. Reök első dolga, hogy eddigi támogatói iránti kötelességre hívja fel a figyelmet: „A Képzőművészeti Társulat ki van már előlegéért elégítve? Ha nincs, azt ne mulaszd. Aztán - jövőre ha lehet, ki kellene alkudni, hogy míved... előbb Pesten legyen kiállítva, ezzel figyelmet tanúsítasz a hazai művészet iránt és hálát támogatásodért, különben... tőled a haza semmit sem lát - nem is veszi hasznodat." A következő év októberében már a befutott művész hazafiúi kötelességére figyelmezteti Munkácsyt: „... ne vedd rossz néven, ha felemlítem. Nem emlékszem, hogy valamely hazai ügyet pénzzel, munkával támogattál volna. Kísérd, ha nagyjából is, figyelemmel a lapokat s egyszer-egyszer járulj nevezetesebb ügyekhez akár pénzzel, akár másnemű adományokkal. Ezt mi itt többnyire teszszük kevesebb móddal, mint amennyivel te bírsz, s ezt neked is kell tenned kötelességből és a »decorumért« (illendőségért- C. I.). »A mienk volna, mondják, de semmivel se árulja el, hogy velünk érez, pedig az ország segítette is! ! ! « Ezt a vádat neked nem szabad elviselned, igen-e Miskám?" 1871 végén Munkácsy elhagyta Düsseldorfot, és Párizsban telepedett le. Néhány hónap múlva, 1872 februárjában évődve kérdezi tőle Reök: „Hanem hát parlez vous français?" Majd így folytatja: „Tudod a platyinkár hogy gondolt a franciákon kifogni, csodálkozva elébb, hogy őt meg nem értik?... gondolkozott ... tudok má... s mit tett? befogta az orrát és úgy kérdezett... gondolván, hogy a franciák orrukon beszélvén, csak az a hijja, hogy nem értik, hogy ő is az orrán beszéljen... Ezt a módot ajánlom. " „Bizony szép élet a tiéd öcsém; a világ nyomorúságát csak múltadból ismered, anélkül, hogy az benned kiújuló sebeket hagyott volna. Minden mosolyog feléd, feltéve, hogy résen maradsz, és a drága, kiválóan kedvező időt minden tekintetben felhasználod. Csak egy nem tetszik nekem benne, hogy mind idegenebbé leszesz tőlünk, nem szívesen, de tényleg, távol lakásod miatt. Jó hogy te azt oly mértékben nem érzed, mint ezt némelyek érzik..." S egy héttel e meleg hangú elérzékenyülés után megírja legkeményebb kifakadását Munkácsy vélt nemtörődömsége miatt. 173