Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

magaviselettel párosulva, annyira megnyerte rokonszenvemet, hogy az árva fiút magam mellé vettem, nevelő nagybátyja ellenzése dacára rábeszéltem, hogy festőművészi pályára lépjen. A gyors fejlődés az ellenkező nézetű nagybátyját engedékenységre birván, Miskát gondjaimra bízta, s munkám végeztével Gyuláról távozva, őt mint kedvelt, reményteljes tanítványomat vittem Aradra, innen Zselénszky gróf meghívása folytán Újaradra, később Buziásra, hol Méltóságod vendégszerető házában töltöttem egy hónapot Miskával, ki az oláh népből több sikerült alakot, s néhány arcképet rajzolt. Buziásról Beodrára, a vidéki Maecénások egyikétől s másikhoz, mindenütt hónapokat töltve családi arcképek festésével. Ezen idő alatt Miska vezetésem mellett, folyvást természet után rajzolt apróbb jeleneteket a népéletből, s rajzait csekély összegekért ugyan, de mindig értékesítve, zsebpénzre is szert tett. " Ezután következett a már említett Karácsonyi gróf meghívása, amely elválasztotta Miskától. Vállalja Miska eltartását, s igyekszik minden tudását átadni a „festőinasnak". Nem mindennapi önzetlenség. Az utókor mindezt azzal hálálta meg, hogy mint Munkácsy felfedezőjét, tehetségének megmentőjét, Szamossy nevét beírta a magyar művészettörténet elismert művészei közé. * Itthon is nagyot változik a világ. A nemzet és a Habsburg-ház első kiegyezési kísérlete eredménytelennek bizonyul. Az országgyűlést feloszlatják, a megyerendszer megszűnik, visszaáll az abszolutizmus. Reök is távozik Gyuláról. Októberben azonban nem Gerendáson, hanem Pesten találjuk, a Belvárosban az Aranykéz utca 3. számú házban laknak, innen keresztelteti második gyermekét, Ilonát. Nyilván hamarosan visszatér Gerendásra, ahol tovább gazdálkodik, de közben mint Csaba első közjegyzője hivatali teendőket lát el. Zsilinszky szerint 1859-től közjegyző. Mi csak azt tudjuk bizonyítani, hogy 1861. szeptember 18-án kelt megyeszéki végzés alapján biztosítékot tesz le, s ezt 1867 áprilisában feloldják hivatala megszűnésekor. De térjünk vissza 1862-höz! Munkácsy önéletrajzát olvasva az a véleményünk alakul ki, Reök ismét lemondott arról, hogy unokaöccséről bármiféleképpen is gondoskodjék. Amikor Miska eldöntötte, hogy festő akar lenni, nagybátyja kétkedve fogadta a pályaválasztás értelmét, és ismét kijelentette, hogy nem áll módjában segíteni. Munkácsy ezután nem is beszél a nagybátyjával való kapcsolatról, s csak akkor említi ismét, amikor Szamossytól elválva Gerendásra jön, hogy némileg összeszedje magát a pesti tanulmányokhoz. Pedig Reök nagyon is tudta, mire vállalkozott Miska, és „akadékoskodása" onnan eredt, hogy sem kitartásában, sem anyagi erejében nem bízott. Hogy mennyire átérezte Szamossy tettének mély humanizmusát, Reöknek ebben az 125