Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

árva fiú csendes magatartása, a festészet iránti rajongása annyira megnyerte tetszését, hogy maga mellé fogadta. Alig néhány hete lehetett Szamossynál, amikor új művészbarát jelentkezett a műteremben: Odry Lehel - Odry Árpád édesapja -, akkor még alig 24 éves ifjú baritonista. 1861 tavaszán Horváth György társulatával érkezett Gyulára. Szabad idejében szívesen festegetett, s Szamossyt megismerve megkérte, gyulai tartózkodása idején irányítaná előrehaladását a festészetben. Szamossynak tetszett az ajánlat, s ettől kezdve három hónapon át minden délután együtt voltak, s ha ideje engedte, délelőtt is felkereste a műtermet. Itt ismerte meg a nála hét évvel fiatalabb Munkácsyt, és 1908-ban közölt visszaemlékezésében aprólékos gonddal írja le együttlétük emlékeit. Miska a kezdet kezdetén tartott még. A műterem egyik távol eső részében rajzolgatta a mintákat. Ha készen volt, új feladatot kapott mesterétől. Odry Paolo Veronese egyik tanulmányfejét festette, a mester pedig bámulatos ügyességgel másolta a családi képeket. A két tanítvány gyakran megcsodálta a mester tudását, s hol egyik, hol másik jelent meg Szamossy háta mögött, elragadtatással szemlélve Szamossy munkáját. Néha egymás munkáját nézték meg. Szamossy időnként felállt, megnézte Miska rajzát, majd Odry festményét, s néhány megjegyzéssel illette munkájukat. Miska nagy szorgalommal másolta a mintákat, de aztán az történt vele is, ami minden művésznövendéknél előbb-utóbb bekövetkezik: unta a rajzgyakorlatok egyhangúságát, a csak technikai feladatokat. Az alkotásvágy, amely a festészethez vonzotta, nem elégszik meg szolgai másolatokkal, az igazi öröm mindig csak az önálló gondolatok több-kevesebb sikerrel való kifejezésében található meg. „Kora hajnaltól késő estig szívvel, lélekkel dolgoztam. Nappal Szamossynál voltam és másoltam a portrékat, este aztán odahaza próbálgattam a magam lábán járni. Ahogy elnéztem nagybátyám lakásában a rézmetszeteket, az jutott eszembe, hogy ezek nem másolatok, hanem a művészek eredeti munkái! Feltettem magamban, hogy én se csinálok szolgai másolatokat, csupa eredeti dolgokat fogok rajzolni. Egy-két új vázlatomat megmutattam a mesternek, aki egyik ámulatból a másikba esett, amikor végignézte azokat." Máskor nagy csatakép rajzolásához fogott - eléggé eredeti módon. A műterem sarkában régi történelmi könyvek hevertek. Szamossytól elkérte a könyvek történelmi csatákat illusztráló képeit, s otthon egy nagy ív papirosra úgy rajzolta a csaták harcosait, hogy egy egészen új kompozíciót állított össze. Lassú, türelmes munka volt, eltartott egy egész hétig is. Bizony, kissé baj volt az arányokkal. A csatakép közepén ágaskodó paripán egy harcos vagdalkozott, de minden igyekezete ellenére is nagyobb volt, mint az előtérben harcolók. Szamossy nagy kacagással fogadta, de megdicsérte Miskát szorgalmáért. A szorgalomnak meg is lett az eredménye. Odry megjelenése után hat héttel 100