A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Sterbetz István: A reznek (Otis tetrax) Magyarországon
A reznek (Otis tetrax) Magyarországon Több mint száz év irodalmából kitűnik azonban, hogy a reznek ezt az élőhelyét gyakran cseréli föl egyéb félkultúr vagy kultúrterületekkel is, amelyek növényzete a sztyeppékhez hasonló rejtőzési és táplálkozási lehetőségeket kínál. Legeltetett és nem legeltetett réteken, kaszálókon, ugarföldeken, Medicago sativa, Hordeum vulgare, Avena sauva, Zea mays és Solanum tuberosum - kultúrákon is elterjedten fészkel, különösen az európai areálban. A szerzők ismétlődve említik, hogy következetesen keresi a füvespuszták és a szántóföldi növényzet érintkezési zónáit (Thienemann 1874, 1875, 1877, Naumann 1899, Zedlitz, 1919, Grote 1936, Dementiew-Glakow 1951, Cabannes 1953, Labitte 1955, 1956, 1961, Boutinot 1957, Dolgusin et al. 1962, Pineau 1964, Ferguson-Lees 1967, Pátkai in: Sterbetz 1970, Kostin 1978, Schultz 1980, Metais 1982, Schultz 1985). Bonyolítja a kérdést Schultznak (1985) az a megállapítása, amely szerint a reznek habitatválasztása évszakonként, sőt napszakonként is eltérően alakulhat. A reznek magyarországi fészkelőhabitatját ma már nehéz pontosan megadni, mivel a korabeli leírások megfelelően nem jellemzik azt. 1838-ból Landbeck (in:Schenk, 1929) és a múlt század közepe táján Petényi (in.: Csörgey, 1904) utalásaiból arra következtethetünk, hogy a nem legeltetett füvespuszta volt itt a karakterhabitat. Chernél (1899) szerint kukoricásokban és gabonaföldeken is fészkelt. Ocsovszky (1964) a cserebökényi természetes füvespuszta és szántóföld határán, de még sztyeppkörnyezetben talált 1952-ben fészekaljat. A Kardoskúton, 1973 augusztus 19-én megfigyelt, röpképtelen fiókát vezető reznekcsaládot Puccinellium limosae asterotosum társulásban találtam (Sterbetz, 1975). A magyarországi vonulók habitatválasztását négy szerző említi. Tiszafüred, 1874 december 13-án Brassica napus kultúrában (SŐregi, 1958). Zalaszentmihályon, 1888 augusztus 19-én Zea mays volt a lelőhely (Sárkány, 1888). Kiskassa, 1964 október 8án Triticum vulgare és Brassica sp. kevert növényzetében gyűjtöttek egy példányt (Bank, 1985). Hanság-Tőzeggyár, 1980 szeptember 21-én Faragó (1981) réten figyelt meg 3 példányt, ezek felriasztásuk után Zea mays növényzetbe repültek. Saját megfigyeléseim: a Bodrogközy (1965,1966,1980) által leírt növénytársulásokban találtam a rezneket, az előfordulási esetek alábbi megoszlása szerint: Fészkelőidőben: Agrostio-Alopecuretum pratensis: 2 esetben Puccinellium limosae asterotosum: 1 esetben Astralago poetum angustifoliae: 1 esetben Lepidio-Puccinellietum limosai cirsicum: 1 esetben Agrosti-Caricetum distantis asterotosum: 1 esetben Suadetum maritima typicum 1 esetben Őszi és téli időszakban: Agrostio-Alopecuratum pratensis: 3 esetben Festucetum pseudovinae: 2 esetben Agrostio-Beckmannietum: 1 esetben Bolboschoenetum-puccinellietosum: 1 esetben Triticum vulgare + Brassica sp.: 1 esetben Secalinion: 1 esetben 55
