A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Sterbetz István: A reznek (Otis tetrax) Magyarországon

BMMK 16 (1996) 49-65. A reznek (Otis tetrax) Magyarországon - Sterbetz István A veszélyeztetett állatfajokat számontartó „Vörös Könyv"-ek elgondolkoztató fajlistákat mutatnak be a túlélés problémáiról. A fogyatkozások okait többnyire nehéz magyarázni, mert a jelenségek kezdeti időszakából hiányoznak az egzact vizsgálatok. A túzokfélék (Otidae) regressziójának mai kutatásában is azért olyan gyakoriak a hipotézisek. Európában különösen vonatkozik ez a reznekre, amely ma már, mint fészkelő, hiányzik a magyar faunából is. Kontinentális méretű védelmének szervezéséhez azonban valamennyi, a múltra és jelenre vonatkozó adat szükséges. Ilyen megokolásokból állítottam össze a korábbi adatgyűjteményeket (Sterbetz 1970, 1974, 1980, Faragó 1981, 1982) kiegészítő és újraértékelő tanulmányomat. Anyag és módszer A régi adatszolgáltatás hiányossága miatt a magyarországi és a magyar országhatárokkal szomszédos, külföldi reznek-előfordulásokat az időpontot részletesen, hiányosan, vagy sehogyan sem adó kategóriákba soroltam. Ebből a teljességre törekvő, de korántsem teljes gyűjteményből azonban csak a legalább a hónapot is megadó közléseket használtam föl az előfordulások értékelésénél. Sajnálatos, hogy a múlt század végétől folyamatos vadászati statisztikák - kevés kivételtől eltekintve - többnyire összevontan adják meg az Otis tarda és tetrax lelövési számait, ezért ez az ígéretesnek látszó adatforrás alig használható. A magyarországi sztyeppjellegű területeken végzett madártani vizsgálataim során számos alkalommal sikerült ezt a fajt megfigyelnem. Ezért az ökológiai jellemzésnél elsősorban a saját adataimra és gyomortartalomvizsgálataimra támaszkodom. Fészkelési adatok A reznek magyarországi fészkelését említő, első forrásmunkák csak általánosítanak, így a XVIII. századból először Bél Mátyás (1735-42), majd Grossinger János Keresztély (1793) mondják a Kis- és Nagy-Alföldön gyakori fészkelőnek. Frivaldszky Imre (1865) a XIX. század közepén Pest megye pusztáiról említi közismert madárként. Mojsisovics (1877) a XIX. század közepén a Magyar-Alföld és a lengyelországi Galicia jellemző madarainak sorában említi a rezneket is. Az első, pontosan adatolt két fészket a Budapesttől 40 km-re délre lévő Ürbőpusztán Landbeck (in: Schenk, 1929) írja le 1838-ból, és egyben megmelíti,hogy „régebben itt 12 pár költött". Schenk (1929) szerint Ürbőn 1906-ban történt az utolsó fészkelés. A Hortobágy északi peremén lévő Tiszapolgár községhez tartozó Bagotapusztán 1913-ban találtak egy júniusi fészekaljat, majd ugyanitt júliusban egy fiókát is, amely 49