A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Szilágyi Miklós nem a múzeum őr az intézője a múzeum minden ügy ének-bajának, hiszen sokszor beszélgettek erről ketten előző években, mikor még Márkus ügyvéd volt sa múzeummal épen átellenben lakott. 1920-ban nyáron ismét kinyilt a Múzeum és a városi lakosság kíváncsian kereste föl, kérdezve, ha nem érte-e kár az oláh uralom alatt? Szinte megkönnyebbülve mondta mindenki, mikor megnyugtatta az őr őket: „Na, hála Istennek!" A Lapos-halom tárgyait azonban még mindig nem lehetett bemutatni, mert a „Nyilvános Könyvtár" könyvei még mindig ebben a terembe voltak. A tárgyak gyűltek ez évben is. A háborús emlékek között egyik volt tanítványától az őr egy ágyú-irányzékot kapott, melyet azután ez, természetes módon, a múzeumnak ajándékozott. Sok, sok tárgya lett ily módon a múzeumnak, hiszen az őr mindenképen azon volt, hogy azt fejleszsze, gyarapítsa, minél inkább egyetemessé tegye. A köztudatban már úgyis az a felfogás élt, hogy a múzeum az öreg Domonkosé, hiszen elválaszthatatlan fogalommá egyesült a személy és az intézmény. Nem úgy köszöntötték azok az ismerősök, kik régen nem látták, hogy: „Miként érzi magát?" hanem: „Ná, Bácsi! hogy van a múzeum?" Ebben az évben arra buzdult fel Kohn Dávid, mint aki még jussot tartott a Közművelődési Egyesület alelnöki czímére és annak hatáskörére, hogy a Múzeumot a megye kezéből valami módon kivegye és a városéba juttassa. Na, hát ez sikerült is. A „Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége" tudta milyen siralmas állapotban van támogatás nélkül az a kultúr intézmény, mely négy évtizeddel ezelőtt az ország hasonló intézményei között a harmadik volt. A főfelügyelőségnek olyan tagjai, mint Hampel, Posta, Mihálik már régen protegálták a Kultusz ministeriumban, de sajna! a vármegye közönye és egyik legszebb kultúr intézménye iránti érzéktelensége miatt a segítő kéz bosszúsággal húzódott vissza s legfölebb az őr odaadását honorálta. Az újjászületés reményében újongva üdvözölte a cserét a múzeum őre is, hiszen a tengődés 23 éve után megnyílni gondolta az Eldorado kapuját, melyen belül a kultúra intézményét tápláló gyümölcsök után csak épen le kell hajolnia. Az 1921-ik év április hó 3-án adta át hivatalosan a Múzeumok Főfelügyelősége és a vallás és közoktatási ministerium megbízottja a múzeumot a város birtokába. 44 Most tehát Gyula városáé. Az 1921-ik év történetéből még annyit iktathatok ide, hogy a múzeum a közönség számára nyitva volt Húsvét vasárnaptól azaz Márczius 27-től kezdődőleg Julius 4-ig 18, azután július 10 és 17-én összesen 20 vasár és ünnepnapon. Julius 10-én délután a Swezialis Missió népünnepélye alkalmával nagyon sok látogatója volt a Múzeumnak, közöttük Wenckheim Krisztina özv. Wenckheim Frigyesné és Széchényiné grófnők. A nyilvános könyvtár könyveit, melyek 1914 évi szeptember hó közepétől, mint említem, a Laposhalmi ásatás tárgyait magában foglaló teremben voltak a földre lerakva, Márczius közepén a Gymnasiumba visszavitette Kohn Dávid miután a könyvtár visszavitelére 1000 korona költséget kapott a Muzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségétől. A múzeum városi kezelésbe adásáról 1. Implom /.: i.m. 38-40. 434
