A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”

Szilágyi Miklós A Mammuth csontoknak, és néhány ős emlős csontjainak méltó volt egy üveg-szekrényt csináltatni, meg is készíttette azt Domonkos Kohn Dávid tudta nélkül, Dobay Ferencz beleegyezésével 1903-ban. így haladt előre a Múzeum gyarapodása és fejlődése. Mikor megszaporodtak a tárgyak annyira, hogy egy-egy szekrényt betölthettek, akkor az őr és Dobay, a pénznélküli pénztáros, megcsináltatták azt, a tárgyakat azután az őr benne elhelyezte. Természetes, hogy így szekrénybe többféle és többkorú tárgyak kerültek össze. Amennyire lehetett azért elkülönítette őket az Őr, még pedig úgy, hogy egy polczra csak egy korúakat rakott. így történt meg azután, hogy egyik nagy szekrénynek legfelső polczán a bronzkori edények vannak az utána következőn római-korból valók, a fenéken népvándorláskoriak, míg ezek alatt egy nagy egészen üveg-szekrényben szintén népvándorláskori, de kifejezetten a III-ik vagy IV-ik századból való torzított koponyájú nép tárgyai, egy teljes csontváz és 2 koponya. A határban az új szőllős-kertek telepítése, vagy a filokszera által elpusztítottak felújítása sok történelmi titoknak juttatott birtokába a földforgatások következtében. így megtudtuk, hogy a Sándor hegyi szőllők helyén és a közvetlenül mellette levő „tégla-gyár" területén olyan nép lakott - a kelta - mely a rómaiaktól tanulta el az agyag-edény készítését, de lehet megfordítva is, hogy t.i. a római kolóniák tanulták amazoktól, mert az agyag iszapolása, a korongon való készítés technikája, az agyag színe, az égetés egyformasága, az alak egyezése vagy nagyon kicsiny eltérése mind, mind arra mutatnak, hogy hatással volt a két telepes egymásra. A római kolónia telepe kezdődött a Múzeum épületnél azután észak-nyugati irányban áthúzódott Ajtósfalván Póstelek felé és Doboz alá. Az ős Gyula helye - Karácsonyi szerint - a Békésvármegyei Közkórház helyén is volt, de ennek ellent mond az, hogy a kórház építése alkalmával a talajban semmi nyomát sem találták régi épületnek, hanem a helyett egy kutat és mellette egy gulyaitatóvályut egészen megszenesedve; megjegyzendő, hogy a szenesedés nem tűztől származott, hanem rohadástól. Ős Gyula eszerint a Fehér-Körözs balpartján nem állott soha, a jobb parton azonban éppen a folyó mellett kezdődött és elhúzódott észak felé a vasút állomás háza felé és azon túl az ev. ref. temetője és zsidók temetőjéig, itt egy Körözs meder választotta el az ős Karkót, mely a „Neszürjhegy" - magaslat - helyén feküdt. Ezen a vonalon t.i. az „Aranyágban" és „Neszürjhegyen" talált Domonkos egy árpád-kori vaskardot, és több ős-magyar edény-cserepet, melyek összeállítva hasonlítanak a Sarkadi „Harmatszeg" ős magyar edényeihez. A kelták korából is van e területről egy nagy edény a múzeumban. A hagyomány szerint ezen a helyen lakott a Magyarok egyik Gyulája „Termetes" nevű és az egyik Karkó, akit „Bölcs" névvel neveztek. Biborban született Konstantinusz ugyan Termetest „Tormutszésznak" Bölcsöt „Bulcsusznak" nevezi. Hogy Gyula és Karkó nevű telepek, később helységek, egymás mellett feküdtek, bizonyítja az, hogy Gyula városának egy Karkó nevű utczája még addig is fennállott, mikor Petráf basa elpusztította Gyulát. így támogatja az Archaeologia a Földrajzot és Történelmet; azok az ócska cserepek egy-egy levelei annak a megíratlan könyvnek, melyet őseink a kardforgatás miatt nem értek rá megírni. 422