A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Szilágyi Miklós hát három ízben költöztette ide-oda költséges buzgósággal, természetes, hogy egy „köszönöm" szót sem kapott, mert nem volt kitől. Minekutána a könyvtárnál tartok, elmondom, hogy a Mogyoróssy-féle könyvekkel 1908-ban az állványokat is elvitték, csak egy állvány, a legkisebb maradt a múzeumban. A könyvek között a múzeum szak-könyvtára részére a múzeumőr az Archaeologiai Értesítőt, a PulszkyHenszlmann-féle műremekeket tárgyazó füzeteket és ezekhez hasonlókat tartotta meg, melyeknek száma alig tett 100-t. 1908-től fogva azonban 1921ig fölemelkedett 1000 kötetnél többre a könyvek száma. Ezeket a könyveket a múzeumőr semmiből szerezte, Dobay Fernecz pedig beköttette az ő könyvkötőivel, azok munkadíját fizette, de mint fentebb is mondám, egy köszönő szót még eddig nem kapott. Mikor a könyvek sok mindent leszorítottak az egyetlen polcról, akkor egy díszes könyvtárszekrényt ajándékozott a múzeumnak Dobay. így lett a múzeum őr az új könyvtár megalapítója, Dobay Ferencz pedig megerősítője. Az öreg Mogyoróssy halála után következett négy múzeumőr alatt a múzeum tárgyakkal nem szaporodott, a Mogyoróssy által gyűjtöttek közöl sok elromlott, elkallódott. A Göndöcs ajándékozta drága kövekből sok eltűnt, a tengeri kagylók és csigák legszebbje, legértékesebbjei méltatlan dolgozók íróasztalait díszítik. Oláh György sokat visszaszerzett úgy a kagylókból, mint a csigákból. Akiktől visszavette, azok ma már csendes emberek Oláhval együtt, nem szabad tehát nevöket megemlíteni, tartva a mondást, a halottakról vagy jót, vagy semmit. A múzeum számára csupán Oláh György szerzett néhány kardot, 1 mellvértet, [...] paizst, és réz-pénzeket. Amint azonban Domonkos János lett múzeumőr, látogatási napokon nemcsak a meglévő tárgyak magyarázásával hatott a látogató közönségre, hanem a tárgyak gyarapítására is buzdította. Buzdította pedig akként, hogy az egyesület titkára segítségül, t.i. az adományozó nevét a „Békés" czímű újságban magasztaló dicséretekkel körül czifrázva kinyomatta, az adott tárgynak értékét túlbecsülve, régiségi, történelmi jelentőséget kötve hozzá köszönte meg a „Közművelődési Egyesület" nevében, 25 az ilyen dicséret és köszönet nem tévesztette el hatását. A legszegényebb nép, mint napszámosok, útkaparók, béres ifjak, mesterinasok, egyszerű földműves kisgazdák voltak a gyarapítók leginkább. Az intelligens osztályból alig került egy-kettő. Látogatni is a köznép szokta leginkább. Az egyszerű emberek csodálattal hallgatták a földforradalmakról, a kövületekről, ősállatokról, majd a primitív ember primitív eszközeinek bemutatásakor ennek ügyességéről, roppant erőfeszítéséről, kitartásáról, edzettségéről, lakásáról, a leletek elhelyezéséből következetett családi életéről, társadalmáról, vallásáról stb. tartott előadásokat. Az ajándékozott tárgyak legkisebbje is nyugtatva volt a Békés czímű lapban. A filoxera föllépte a szőllőskerteket újra telepíteni kényszerítette a vinkó-szerető népet. A földforgatások évadja alatt sok őskori tárgy került napvilágra, de legnagyobb részök elkallódott. A múzeumőr tanító lévén, nem ügyelhetett az ásató gazdákra, sem az ásó napszámosokra, mert ideje arra nem volt, kivált ősszel télen és tavasszal, mikor a földforgatás legjavában történt. A leletek helyén való megjelenésre a kora reggelt, hogy 7-8 órára visszajöhessen, a déli időt és az alkonyatot kellet választania. Ha az idő 25 Implom J. az ilyen újság-közleményeket használta fel a múzeum e korszakbeli gyarapodásának szemléltetésére. Jelentős múzeumtörténeti forrásértékük is van tehát ezeknek a kis híradásoknak (V.o.: i.m. 34-35. 1.) 412
