A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Szilágyi Miklós Egyesület restauártora Oláh György megyei főügyész lett. Addig kérte a megye urait, míg azok egy, csupán a múzeum számára készülő épületre 5000 forintot szavaztak meg oly formán, hogy ezen összeget a Békésvármegyei Takarékpénztár 21 és 1/2 évi tőkekamat törlesztéses kölcsön képen utalja ki Oláh György kezéhez. A megye e kölcsön törlesztésére évi 300 frtot fordít. A megye ezen határozásához a kormány is hozzájárulván, Oláh a Múzeumot a Göndöcs-népkertben N. Szabados József építésszel az 1895dik év tavaszán fölépíttette. Egyúttal a régi nyomokon haladva az agg-kórban kimúlt „Régész-Művelődés-Történelmi-Egylet" helyett „Békésvármegyei Közművelődési Egyesület" névvel új egyesületet alkotott. Ez az új Egyesület azonban veleszületett kórban szenvedett, a közöny megbénította és egész életén át sántítva, biczegve nyomkodta magára az éveket, míg végre ő is aggkori gyöngeségben múlt ki. Olyan időben született, mikor a hatalmasokba való kapaszkodás divatja dúlt. Mindenkori elnökének a megye főispánját választotta meg az Egyesület és ezzel döntötte aszkórba magamagát. A főispánok ugyanis nem törődtek a megye kulturális haladásával, hiszen ő rajok csupán a nép ellenzéki - negyvennyolcaskodása - érzületének megfékezés volt bízva. Erre pazarolták azután minden tehetségöket, hatalmokban rejlő erejöket. Az Egyesület titkárja túlságos hódolatával a világért sem zavarta volna föl a főispán kedélye hangulatát olyan merészséggel, hogy az Egyesület választmányát vagy éppenséggel közgyűlését összehívni ajánlotta volna. így történt, hogy némelyik főispán jött és ment, anélkül, hogy a Közművelődési Egyesület vagy Múzeum létezéséről sejtelemmel bírt volna. Oláh György halála után csupán kétszer volt közgyűlése az Egyesületnek, egyszer 1901-ben Dr. Lukács György akkori főispán elnöklete alatt. A főispáni elnökön kívül a Békésvármegyei Közművelődési Egyesület még azt a hibát is elkövette, hogy nagy méltóságú hivatalban álló férfiút választott a múzeum őréül, tette azt azért, hogy a hivatali méltóság nimbuszával a múzeumot is fényesítse. A múzeum tehát 1895-ben méltóságos Fürdők István honvéd alezredest választotta. Természetesen Fürdők tájékára sem ment a múzeumnak, nem hogy őrizte volna. Az oly nagy reménnyel alakított Közművelődési Egyesület a főispáni elnökben mint fejében, a túl tisztelő titkárban, mint kezeiben, a másfelé gondoló múzeumőrben, mint lábaiban olyan betegséget hozott a világra, mely okvetlenül sírba fektette. Oláh György a Múzeum tárgyait a megye levéltárából az 1895 év május havában az új épületbe áthordatta. Két hónapi szorgalmas munkával a könyvtárat úgy-ahogy összerakta, a régészeti tárgyakat gondolom szerint elhelyezte. A Múzeum értékéről akkor egy író a „Békésben" ezt írja: „Midőn 1874-ben a Göndöcs Benedek apát-lelkész elnöklete alatt a Békésvármegyei Régész és Művelődés-Történelmi Egylet" alakult, melynek létesítésében épen a Mogyoróssy-féle Múzeum adta a legfőbb impulzust és a Múzeum tovább fejlesztése czéljából szintén Mogyoróssy János kezdeményezésére a Régész-egylet tulajdonába ment át, oly dús, értékes és válogatott gyűjtemény volt már együtt, hogy Magyarország legkiválóbb régészei (Pulszky, Römer, Hampel) valóságosan elbámultak fölötte, hogy századokon át puszta, lakatlan s éppen-azért régészeti emlékekben olyannyira szegénynek vélt megyében ilyen gyűjteményt láthatnak, és egyértelműleg konstatálták, hogy a gyulai Múzeum becsét és érté406
