A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz

Réthy Zsigmond Kiemelek még egy túzokra vonatkozó részletet (28), mely tulajdonképpen Munkácsy Mihály szerencsésen végződött fegyverbalesete... „1862-63-ban ... Ugyanezzel a puskával egyszer megjárta Miska - majdnem megölte őt - akkor persze meg volt töltve, mégpedig öreg söréttel, mert túzokot szeretett volna lőni. A fegyver vállára akasztva és annak tartószíját fogva éppen indulóban volt, amikor az előbb említett unokahúga a szobába lépett. Miska gavalléros pozícióba vágta magát, a köszönés alatt bal kezét a szíjon lerántva a felhúzott puska kakasát érintette meg és a könnyen járó, kilőtt fegyver elsült, az egész töltés Miska fejétől pár hüvelyknyire ment föl és a plafonba fúródott. Aztán le is mondott a túzok vadászatról." Ez az idézet legalább két fontos ismerettel, tanulsággal szolgál. Egyszer, hogy a gerendási pusztán vadászták a túzokot, vadászhatták mert nyilván fészkelt, volt. (Még később is.)* A másik, hogy mennyi szabálytalanság történt e fegyver használatával... ezt különösen a vadászok tudják kiértékelni. A gerincesek katalógusában a halakról (Pisces) nem tudok érdemben szólni, mert nincsenek adataim. Ugyanakkor biztos, hogy a környék nagy csatornáiban és a Csicsely-tóban apróbb halak előfordulnak napjainkban is (hacsak alkalmilag). A kétéltűek (Amphibia) közül a következőkkel találkozhatunk a vizes, nyirkos laposokban, tócsákban, csatornákban és tóban; vörös unka (Bombina bombina), barna varangy (Bufo bufo), zöld varangy (Bufo viridis), leveli béka (Hyla arorea) a lombozatban és a nagyobb testű tavi béka (Rana ridibunda) melyet könnyen tévesztenek öszsze a kecskebékával. A hüllők (Reptilia) igazán kevés fajjal - és egyedszámmal - képviselik magukat alkalmas élőhely híján. Leggyakoribb a fürge gyík (Lacerta agilis) és a zöld gyík (L. viridis). Egy kígyófaj, a vízisikló (Natrix natrix) is él a területen. Nyilvánvaló, hogy a most elmúlt száraz évtizedtől eltérő, vizes időjárású periódusban sokkal több kétéltű, hüllő - és más madárfajok jelenlétével számolhatunk. A madarak (Aves) az előzőektől eltérően, már sokkal látványosabban képviselik magukat.Ebben a kis katalógusban a madárfajokból lehet legtöbbet ismertetni. (29) Gémfélék (Ardeidae): szürke gém (Ardea cinerea) kóborló egyedeivel a csatornák mentén és a tarlókon találkozhatunk; рос gém (Ixobrychus minutus) kisebb gödrök, nádfoltok fészkelője. Gólyafélék (Ciconiidae): fehér gólya (Ciconia ciconia) egykor gyakori(!) fészkelő, különösen a vizes periódusokban, mostanra szinte eltűnt. Récefélék (Anatidae): nagy lilik (Anser albifrons) október és március környéki vonuláskor időnként százezres példányszámban időznek a kardoskúti pusztán, de különösen ősszel, tömegesen vonulnak táplálkozóhelyeikre a gerendási és a kígyósi határba is; kis lilik (A. erythropus) az előzőnél jóval kisebb mennyiségben, őszi-tavaszi vonuláskor látható; tőkés réce (Anas platyrhynchos) fészkelő, de vonulás idején nagyobb csapatok is megfigyelhetők a kardoskúti pihenőkből. Vágómadár-félék (Accipitridae): héja (Accipiter gentilis marginatus) kóborló példányával találkozhatunk; karvaly (A. nisus) elsősorban télen láthatjuk kóborló példánya* Még az 1960-as években is fészkelt a túzok (Otis tarda) a békéscsabai és a gerendási határban egyaránt. (R. Zs.) 38