A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz

Gerendás tájtörténete és élővilága ban mindinkább feltörték, aminek következtében ez a növényritkaság a csorvási-határ e szakaszáról fokozatosan eltűnt." A puszták feltörésével a természetes növényzet eltűnt, maradványai visszaszorultak az utak szegélyeire. A hagyományos mezőgazdálkodás idején - miután learatták a gabonát - még hoszszú ideig a tarló és annak gyomnövényzete volt a táj jellegzetessége. Időben ez, kb. az 1960-as évek végéig voltjellemző, mindaddig, míg ki nem alakult a nagyüzemi termelés, illetve rá nem tértek a gazdaságok arra a nagyon rossz szokásukra, hogy aratás végeztével felgyújtják a tarlót. A gabonatarlók leggyakoribb növénye a tarlóvirág volt, a mézelő tisztesfű (Stachy annua), majd az infű (Ajuga chamaepitys), a tikszem (Anagallis arvensis), a szeplőlapu (Cerinthe minor), a spárga (Asparagus officinalis), a szulák (Convolvulus arensis), a mizsót (Lappula myosotis), sokszor még a sármányvirág (Sideritis montana). Nyár végére „a tisztesfű virágának fehéres szinét a bojtorjános mizsót kék virágszine váltotta fel. S ha a tarló eddig sem került szántás alá, őszre barnás vagy szürkés színbe öltözött, s a kék virágok beérlelték a tüskékkel kapaszkodó terméstömeget: a kódustetüt.(25) Mindaddig míg nem terjedt el „totális" vegyszeres gyomirtás, a meleg mikroklímájú kukoricatáblákban a leggyakoribb gyom a varjúmák (Hibiscus trionum) volt. Az alábbiakban Gerendáson és környékén előforduló növények felsorolása következik. A növényfajokat gyakoriságuktól függetlenül, egy-egy családra jellemzőbbeket ismertetem. Boglárkafélék (Ranunculaceae): mezei szarkaláb (Consolida regalis), keleti szarkaláb (C.orientalis), vetési boglárka (Ranunculus arvensis), erdélyi hérics (Adonis transsylvanica). Farkasalmafélék (Aristolochiaceae): közönséges farkasalma (Aristolechia clematitis) Rózsafélék (Rosaceae): hamvas szeder (Rubus caesius), csattogó szamóca (Fragaria viridis), liba pimpó (Potentilla anserina), gyepű rózsa (Rosa canina). Pillangósvirágúak (Pailionaceae): takarmány lucerna (Medicago sativa), orvosi somkóró (Melilotus officinalis), szarvaskerep (Lotus corniculatus), fehér akác (Robinia pseudo-acacia), keserű édes gyökér (Glycirrhiza echinata), kaszanyüg bükköny (Vicia cracca), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosos). Bálványfafélék (Simaroubaceae): ecetfa vagy bálványfa (Ailanthus glandulosa). Ernyősvirágzatúak (Umbelliferae): mezei iringó vagy ördögszekér (Eryngium campestre), bürök (Conium maculatum), hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga), pasztinák (Pastinaca sativa), közönséges murok (Daucus carota), ebfojtó müge (Asperula cynanchica), ragadós galaj (Galium aparine), tejoltó galaj (G.veram). Bodzafélék (Caprifoliacaeae): földi bodza (Sambucus ebulus), fekete bodza (S. nigra). Macskagyökérfélék (Valerianaceae): saláta galambbegy (Valerianella locusta). Mácsonyafélék (Dipsacaceae): héj akut mácsonya (Dipsacus laciniatus). Mályvafélék (Malvaceae): papsajt mályva (Malva neglecta), varjúmák (Hibiscus trionum). Gólyaorrfélék (Geraniaceae): nehézsszagú gólyaorr (Geranium robertianum). 35