A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban
Blazovich László Ferdinánd királlyal megerősítették. 17 Hogy miként tudtak érvényt szerezni e szabadalomnak főképpen a magánvámok birtokosaival szemben, arra nincsen adatunk, mindenesetre igen fontosnak és hasznosnak tartották, ha minden királlyal megerősíttették. 1542-ben Gyula ismét királyi birtok lett. Lakosai nem szalasztották el az alkalmat újabb kiváltságok megszerzésére. Az 1553. és 1556. évi ostromok után megfelelőnek látták az időt kéréseik előadására. Bár a szabad királyi város rangját nem sikerült elnyerniük, számos kiváltsághoz jutottak, amelyeket Karácsonyi János vett számba. 18 Leírása szerint az összes addigi kiváltságaikat megerősíttették a királlyal, továbbá felmentést kaptak a királyi adó fizetése alól, az italmérés jogát a királlyal együtt gyakorolhatták, azonkívül a királyra szállt majd tovább adományozott házakba az új tulajdonost a királyi ember helyett a város iktathatta be. Gyula tehát lépésről lépésre haladt előre a szabad királyi várossá fejlődés útján. Feltétlenül egyet kell értenünk Karácsonyi Jánossal, aki szerint, ha a török hódoltságot elkerülte volna a város, a megszerzett kiváltságok birtokában nagy fölvirágzásnak indult volna. 19 A város történetével foglalkozó feldolgozások adatai valóban arra engednek követkztetni, hogy Gyula városa a 16. század első felében, éppen amikor az ország nagy részén hanyatló állapotokat találunk, fellendülőben volt. A városban és Zaránd megyei vidékén a hódoltsági népesség egy részének ide menekülése folytán nőtt a lakosságszám, amely ösztönzően hatott a város iparára és kereskedelmére, továbbá a gyulai kereskedők bizonyára kihasználták a határhelyzetből adódó konjunkturális lehetőségeiket, amelyek elsősorban a távolsági állatkereskedelemben nyilvánultak meg. * Gyula gazdasági életében, mint minden egyes városéban - mint említettük - nagy szerepet játszott a kereskedelem, és vezető szerepet vittek a városi életben a kereskedők. Éppen ezért féltő gonddal ügyeltek gazdasági kiváltságaikra. A fentiekben említett, 1476-ban Mátyás királytól nyert vámmentességet biztosító oklevelüket - mint láttuk - háromszor Íratták át. Nagy szükségük volt e kedvezményre, mert buzgón ki is vették részüket a távolsági állatkereskedelemből, amelyből a városi polgárok mellett vidékünkön a mezővárosiak és a parasztok is - mint Kubinyi András is hangsúlyozta 20 érdekeltek volta. A 15-16. század fordulójáról azonban régiónkból a távolsági nagyállat-kereskedelemre vonatkozóan kevés adat mardt fenn. A forráshiány legfőbb oka az, hogy ezen időben még nem keletkeztek olyan irategyüttesek, amelyek megőrizték volna a kereskedelmi forgalom adatait. A gazdag Hunyadi-Brandenburgi levéltárban azonban maradtak fenn arra vonatkozó adatok - Bácskai Vera össze is gyűjtötte őket 21 -, amelyek bizonyítják az uradalom tisztségviselőinek és magának az őrgrófnak a bekap17 Karácsonyi II. 150. Scherer I. 88. 1X Karácsonyi II. 150. 19 Uo. 152. 20 Kubinyi András: Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján. Történelmi Szemle 1994. 1-2. 39. 21 Bácskai 1991. 19-21. 356
