A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban közösségbe (községbe) tartoztak. így alakult ez Gyula esetében is. A plébánia és az egyes nemesek jobbágyai helyzetének tárgyalására még visszatérünk. A városnak sajátos arculatot adott, hogy a Fehér-Körös bal partján elterülő része Békés megyéhez, a jobb parti pedig Zaránd megyéhez tartozott. A vár is a zarándi oldalon állt. Emiatt többek között más püspöknek fizették a tizedet. A városkép alakulásáról a 15. század előtti időkből vajmi keveset tudunk, a későbbiekből már jóval többet. A vár, a plébánia templom, a ferences kolostor és templom, a városi fürdő és ispotály voltak a település karakterisztikus pontjai. A Nagy utcán álltak a gazdag polgárok téglából épített házai. Az alföldi városok külső képe általában a domborzathoz igazodva formálódott ki. A magasabb helyeket ülték meg a lakosok, az alacsonyabban fekvőket pedig üresen hagyták a víztől való félelmükben. Ilyen módon a mai értelemben vett utcák nem alakultak ki, a forrásokban szereplő utcák lakótömböket jelentettek, meglehetősen rendezetlenül elhelyezkedő házakkal. (Más volt a helyzet a hegyvidékeken, ahol a völgyekben ugyancsak a domborzati viszonyokhoz igazodva egymás mellett sorban álltak a házak.) A településföldrajzi szempontokból szerencsés vidékeken a középkor első századaiban egymás mellett több település keletkezett, amelyek a népesség gyarapodása során lassan egybe olvadtak, jóllehet legtöbb esetben jogi egyesülésük csak jóval később következett be. Gyula esetében is hasonlókról beszélhetünk. Bagd, Krakó, Szentmóric és Újfalu előbb faluként, majd a város utcáinak (pontosabban városnegyedeinek) neveiként szerepelnek a forrásokban. Az efféle negyedek között ugyancsak jelentős térközök maradtak beépítetlenül.

8 A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk: a fent leírt körülmények között élt gyulai lakosság életét milyen jogi keretek határozták meg, és feltárjuk, hogy a szabad királyi városok polgárainak szabadságaihoz képest miként alakult a gyulaiak jogi helyzete. A középkori európai városok, így a magyarok is, akár alapított városokként keletkeztek, azaz egy hospes közösség életét a városalapító úr által adományozott privilégiumlevélben foglalt jogok és kötelességek alapján szervezhette meg, akár hosszú idő alatt harcolták ki kemény és szívós küzdelem árán, kiváltságaikat uruktól kapták. Minél hatalmasabb úr alattvalói voltak, annál több szabadság elnyerésére számíthattak. Magyarországon a legfőbb úr a király volt, ő adományozhatta a legkiterjedtebb szabadságjogokat. Városai közül meg is kapták e jogok legtöbbjét azok, amelyeknek polgárai megfelelő szolgáltatások fejében meg tudták szerezni őket. E szolgáltatásokról, amelyek legtöbb esetben pénzt jelentettek, bölcsen hallgatnak az adománylevelek, amelyek többnyire csak a király nagylelkűségét és a polgárok érdemdús voltát hangsúlyozzák. A királynak azon városai pedig, amelyek nem tudták megszerezni a szabad királyi városi rangot, földesúri városok maradtak. Jól nyomon kísérhető például a szegediek harca 1489-ig, a szabad királyi város státusa megszerzésének időpontjáig. Gyula középko8 Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez. In: Borsodi levéltári évkönyv V. Miskolc. 1985. 7-82. Blazovich László: Gondolatok Makó és Hódmezővásárhely középkori alaprajzáról. In.: A Makói Múzeum Füzetei. 60. 5-13. 353