A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

B. Szűcs Irén: Sárhajók a Békés megyei múzeumok gyűjteményeiben

В. Szűcs Irén hosszabb bodoncsónak kettévágása útján születtek. Az orr részt 10-12 cm mély furattal látták el, ebbe erősítették a szintén fából készült, kb. 25 cm hosszú kampót. Az 5.929.1. leltári számú félhajó méretei: hossza 187 cm, szélessége 52 cm, magassága 24 cm. A 19. század első felében készítették és használták Békésen, itt is szerezte meg Durkó Antal a múzeum számára vétel útján, 1950-ben, Nagy Zoltántól. A tárgy állapota rossznak mondható, korhadt, szuvas, a végén lévő két repedést még a múzeumba kerülése előtt vaskapcsokkal fogták össze. Az 56.930.1. leltári számú sárhajó hossza 190 cm, szélessége 50 cm, magassága 32 cm, orr részébe szintén fakampót erősítettek. A tárgyat a leltárkönyvi bejegyzés szerint Békésen készítették és használták. 1940-ben ajándékozta a múzeumnak B. Szabó István. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzi gyűjteményében 52.2718.1. leltári szám alatt található egy, a 18. század közepéről származó sárhajó, a gyűjtő Tábori György. Ezt a sárhajót szintén egyetlen nyárfatörzsből alakították ki vájassál, égetéssel, a készítő neve az előzőekhez hasonlóan ismeretlen. A sárhajó orrába vaskampót rögzítettek, ami egy vaskarika segítségével kanyarodáskor könnyen mozdult. Méretei a következők: hossza 216 cm, szélessége 52 cm, magassága 20 cm. Állapota erősen sérült, repedezett, szúette. Csolnak (hajó) a megnevezése annak az 1958-ban, Lükő Gábor által gyűjtött és nyilvántartásba vett tárgynak, ami az N 58.28.1. leletári számot viseli a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében. Ugyancsak nyárfatörzsből alakították ki égetéssel és vájassál a múlt század közepén. Méretei: hossza 310 cm, szélessége 58 cm, magassága 30 cm. Erősen sérült állapotban van, 1951-ben a békéscsabai Munkcsy Mihály Múzeum anyagából lett átadva. Noha csolnakként leltározták be, „mindenki csak sárhajóként emlegeti" - mondták róla. A legkevesebbet a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban őrzött darabról tudunk. Leltározatlan és annyi bizonyos, hogy orr részét lefűrészelve jászolként használták századunkban. A sárhajó, amit ma már az idős emberek java része is csak hallomásból ismer, évszázadokig az alföldi települések sáros utcáin megszokott látvány volt. További levéltári, múzeumi kutatások rávilágíthatnának az említetteken kívül más célra történt alkalmazására, használatának az ismerttől eltérő módjára, esetleges európai párhuzamaira. IRODALOM Balassa, 1975 Balassa Iván - 1975. Lápok, falvak, emberek Bp. Banner, 1910. Banner János - 1910. Báli akadályok. Békési Lapok. X. 23. Banner, 1912. Banner János - 1912. A félhajó. Néprajzi Értesítő 39-40. 292