A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Gábor Gabriella: Egy középkori pártaöv rekonstrukciója

Gábor Gabriella kokba illeszkedett bele a függesztő kihajlított két szára. A rögzítőpántok elhelyezéséhez két, 0,5 cm hosszú és 0,2 cm széles rést vágtak az alaplemezen, s ezeken bújtatták át a meghajlított pántokat. Rögzítésüket úgy oldották meg, hogy a pántok két végét az alaplap hátoldalán visszahajtották. A györkei öv készségfüggesztőjén a rögzítőpántoknak csupán a töredéke maradt meg, a mozgatható függesztő pedig hiányzott. Az alaplap felületét - a csathoz hasonlóan - hat tagból álló minusculás /-betűsort utánzó díszítés tölti ki. A lemez két hosszanti szélén ugyancsak félkör alakú, mattirozott mintasor húzódik, amelyet cizellált pontsorokból alakítottak ki. (2. kép 2.) A C. típusú, téglalap alakú, ónozott bronzból préselt veretek hossza 2,8 cm, szélességük pedig 2,6 cm. Mintájuk megegyező: az egyes darabokat középen függőleges, domború borda osztja ketté. E borda két hosszanti oldalán pontsor húzódik. A veretek sarkaiban a pontsorok felől induló háromágú levélminta látható. A levelek közötti teret szintén pontokból álló négy-, illetve ötszirmú virágot formázó díszítés tölti ki. (2. kép 3.) A lemezek felerősítését egy-egy, a bordákon alul és fölül átütött szegecs biztosította. A szegecsek végeit a bőr hátoldalán bronzlemezből kivágott alátétre kalapálták el. A veretek párban helyezkedtek el, közöttük a távolság 1,8-2 cm volt. Ekkora távolságra volt egymástól a hetedik ugyanilyen, páratlanul maradt veret és a készségfüggesztő lemez is. Az övhöz tartozik még a D. típusú, hiányosan megmaradt gótikus növénydíszű veret. Hossza: 5,1 cm, szélessége: 2,6 cm. Ez is préseléssel készült, és felületét ónnal vonták be. Erősen töredékes állapota ellenére is kivehető a díszítése. A lemezt harmadrészénél domború, függőleges borda osztja ketté, amelynek két oldalán pontsor halad. Az így felosztott lemez kisebbik felülete trapéz alakú mezőt alkot, amelynek szélein szintén pontsor fut körbe. A lemez nagyobbik felületét középen, közös ágból induló és ötfelé ágazó növényi minta díszíti. A lemezen két, felvarráshoz használt öltéslyuk maradt meg. (2. kép 4.) Az öv méretének rekonstruálását az ásatáson készített 1:1 méretarányú rajz alapján kezdtem el. (1. kép 1.) A csontvázat keresztező övszakasz legnagyobb hosszúsága a sírban mérve 22 cm volt, így az élő test körméretére is gondolva, a becsatolt öv derékbősége 50 cm lehetett. A csontváz alatt a gerincoszloptól jobbra és balra két-két С típusú verettél díszített bőrrészlet került elő. A váz csípőjénél két ugyanilyen, jobb oldalán pedig csak egy ilyen veret és a készségfüggesztő lemez helyezkedett el. A has felőli részen a gerincoszlop jobb oldalán feküdt a csat, csatkerettel a csigolyák felé nézve. A tüske a csattestre hajlott, valószínű tehát, hogy az öv nem volt becsatolva. A gerincoszlop bal oldalán, a csattal szemben volt a D. típusú, növénydíszű veret újabb bőrszakaszszal. E töredéknek a csigolya felőli végén megmaradt az első kapcsolási lyuk kis részlete. Az öv összeállítását a veretek visszahelyezésével kezdtem. A szegecseket mind a véretekre, mind a bőrben megmaradt helyükre Uhu-Alleskleberrel ragasztottam vissza. Ezután az övrészleteket a bőrnél világosabb barna színű filcre varrtam fel, a sírban megfigyelt helyzetüknek megfelelően. Az öltésekhez a meglévő tűnyomokat használtam fel. A csat felerősítésekor a csatlemezek közé fogott bőrt és a filcanyagot a lemezen meglévő öt öltéshelyen, négyszeres száláthúzással fogtam össze. A kapcsolási lyukakat hordozó szíjvég hosszát tetszőlegesen választottam meg. (1. kép 2.) 260