A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Gábor Gabriella: Egy középkori pártaöv rekonstrukciója

Gábor Gabriella A restaurálás menete Az „in situ" kiemelés után a tárgyakat Timol (7:3 arányú) alkoholos, vizes oldatával átitatott papírvattából és gézből készült pólyába tekertük, majd alufóliába és végül polietilén fóliába csomagoltuk. Ez a tárolási mód a restaurálás megkezdéséig megfelelően őrizte a tárgy környezetét, megóvta az övet a kiszáradástól és a penészedéstől. A restaurálást a tárgy kibontásával kezdtem, majd a további kezelés miatt szétválasztottam az eltérő anyagú alkotóelemeket: a textilt, a bőrt és a fémeket. A megmaradt textiltöredékeken nem végeztem sem mechanikai tisztítást, sem más vegyszeres kezelést, mert gyenge megtartásuk miatt csak így őrizhettem meg azokat egy későbbi anyagvizsgálat számára. A bőr konzerválásának első lépése zsíralkohol-szulfátos áztatás volt: 2%-os oldatba helyeztem a bőrdarabokat, az oldatot pedig naponta cseréltem. Az első napon sötét színűvé váló oldat a harmadik napon már világosabb volt, de még mindig nem teljesen tiszta. Az áztató folyadékban lévő darabokon erőteljes duzzadást nem tapasztaltam, a törésfelületek síkos tapintása azonban arra utalt, hogy megkezdődött a bőrök lassú elenyvesedési folyamata, azaz a kollagén peptid kötéseinek hidrolízise. A tisztítást befejezve a bőrt itatóspapírok között szikkasztottam annyi ideig, hogy hajlékonyságát megtartsa. Következő lépésként a bőr súlyának arányában 2% vajsav és 1% ammoniumlaktát keverékével kezeltem a töredékeket, hogy azok vízben való oldódását megszüntessem. A feleslegben maradt vaj savat tercier butilalkohollal közömbösítettem. A még nedves bőr víztartalmát úgy stabilizáltam, hogy mindkét oldalát 50%-os glicerinnel vékonyan átkentem. Miután ez beszívódott, 20-30 percig 25-30 Celsius-fok hőmérsékletű (1 1 víz, 170 gr pataolaj, 200 gr törökvörös olaj, 150 gr lanolin, 50 gr 1550polietilén-glikol összetételű) likker emulzióban puhítottam a bőrdarabokat. A kezelés után hajlékonnyá vált töredékeket enyhén lepréselve, szobahőmérsékleten, szűrőpapírok között tartottam a teljes megszáradásig. A bronzlemezek tisztítását nátriumhexa-metafoszfátos áztatással kezdtem, így a veretekre erősen tapadó, de a kezelőszer hatására fellazult szennyeződést, valamint az ásványi rárakódást ecseteléssel könnyen eltávplíthattam. A desztilláltvizes lemosást követően a szennyeződés alól feltárult felületen ónozás nyomai voltak megfigyelhetők. Az ónozott részeket Paraloid B.72 10%-os oldatával vontam be. Az ónozott felületek levédése után a fémdíszeket a többi korróziós terméktől EDTE (etiléndiamintetraecetsav-dinátriumsó) 5%-os, 9 PH tartományú oldatában való áztatással tisztítottam meg. így eltűnt a lemezek díszítőmotívumait helyenként még elfedő korrózió réteg is, amelyet a rézoxid és a rézklorid vegyületei alkottak. A desztilláltvizes közömbösítést Benztriazol 5%-os alkoholos oldatában történt konzerválás követte. A lemezek száradása után üvegszálas radírral políroztam föl a felületeket, amelyek az ónozott részeken fémesszürke, a többi helyen pedig barnás árnyalatúak lettek. A fémeket végül 5%-os Paraloid oldattal vontam be. A töredékek összeállítását az illeszkedő törésfelületek ragasztásával kezdtem. A ragasztáshoz Uhu-Alleskleber-t használtam. A töredékek további ragasztása, illetve öszszeállítása szükségessé tette a lemezek megerősítését. Ehhez Uverapid (két komponensű, epoxigyanta alapú) műanyagot használtam. A C. típusú veretek megerősítését úgy oldottam meg, hogy az egyetlen épen előkerült veretről szilikongumi negatívot készí258