A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szatmári Imre: Középkori templom feltárása Telekgerendás határában

Szatmári Imre Az 1. számú kutatóárokkal nem sikerült azonnal a templom alapjait megtalálni, ebben csupán a templom körüli temető néhány sírja s valószínűleg a temető kiterjedésének déli széle került elő. A 2. számú árkunkkal bukkantunk rá a templom I. periódusának délnyugati sarkára és északi hajófalára, a 3. számú árokkal pedig a két periódus falainak csatlakozására és a támpillérek részletére. (4. kép, 20. kép 2.) A4, számú kutatóárokkal a szentély helyét igyekeztünk megtalálni, de a kései sírokkal ezt csaknem teljesen elpusztították. (6-7. kép.) Ezután az 1. és 2. szelvénnyel a II. periódus északi hajófalát, diadalívének északi alapozását és szentélye alapozásának felét, a 3. és 4. szelvénnyel pedig az északi támpillér alapozását, a templom északnyugati sarkát és a három osszariumot tártuk fel. így a templom északi fele ismertté vált, de ki tudtuk bontani az 5. és 6. szelvénnyel még a II. periódus déli felét is. (5. kép, 21. kép 1-3.) Szerencsére az 5. szelvény északi szélén a későbbi sírgödrök és egyéb bolygatások által szabadon hagyott területen megmaradt az I. periódus szentélyalapozásából is egy kicsiny részlet. (24. kép 1.) Ennek segítségével rekonstruálni lehetett a legkorábbi templom hosszát és szentélyének formáját is. (3. kép.) A feltárt területen összesen 57 sírt találtunk. Ezek legfőképpen a templombelsőben kerültek elő. A templom A kiásott alapfalak és kiszerkesztett részletek alapján tehát az elpusztult falu templomáról kiderült, hogy két építési periódussal rendelkezett, ezért építéstörténetét és jellemző jegyeit ezeknek megfelelően érdemes áttekintenünk. (3. kép.) I. periódus Az első templom döngölt agyag alapozású, egyhajós, félköríves szentélyű volt, s a korabeli falusi plébánia templomokhoz teljesen hasonló külsejű lehetett. Megmaradt alapozását a lefelé kissé szűkülő, lekerekített sarkú alapárokba vékony rétegekben döngölt sárgásán szemcsés fekete földből készítették. (4. kép, 24. kép 1, 26. kép 1.) Az alapozás tetejét 2-4 cm vastag sárga agyagréteggel borították, s erre kezdték a téglafalat felhúzni úgy, hogy a legalsó téglasor alá, tehát az agyagréteg tetejére vékony habarcsréteget terítettek. Négy darab tégla a hajó és a szentély É-i csatlakozásánál eredeti helyén maradt meg. Ebből az is jól látszott, hogy míg a döngölt alapozás átlagosan 105 cm széles volt, addig a téglák alapján a fal itt a döngölt alapozás szélétől 15 cm-rel beljebb húzódott, tehát a felmenő fal 90 cm széles lehetett.

12 E megfigyelésekből s a többi szórványként előkerült téglából ítélve az épület falait kizárólag téglából rakták, terméskövet nem használtak. 12 Az Alföldön az elhagyott templomoknak általában nem maradtak meg a felmenő falaik, így szerencsésnek mondható e vidéken, ha valamilyen jelenségből következtetni lehet az egykori falak vastagságára. Az ásatások nyomán készített alaprajzokon mérhető alapfal-szélességek értékelésénél sem mellékes ugyanis, hogy a többnyire lefelé szűkülő alapozási árkot milyen mélységben lehetett megfigyelni. 212