A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz

Domokos Tamás A szubterrán Vitrea contracta megyei élőhelyeinek száma a Bélmegyeri gyűjtések során kettővel gyarapodott. Jelenleg a következő lelőhelyekről ismert: Biharugra-központi teleltető; Bélmegyer-Kárász, Csömöki-domb; Doboz-Takácszug, Marói-erdő, Pósteleki-szőlők. A Nesovitrea hammonisból 170 példány került elő. Meglepő módon nem nedves, vízparti biotópból mint Dobozon, hanem erdők kevésbé nedvesnek tartott avarjából. Abundanciája 9., konstanciája és dominanciája pedig 8. a csökkenő sorrendben. Bába K. szerint a Crisicum flórajárás ligeterdeinek akcesszorikus faja. Ő a következő helyekről említi: Cséfa-Radvány-erdő (Románia), Hatvani-erdő (Érmellék, Románia), Jászalsószentgyörgy-Borsa-erdő, Jászszentgyörgy, Óhat, Sajólád, Tőserdő, ÚjszentmargitaTilalmas-erdő (Bába K. 1980). Az Oxychilus inopinatus egyetlen nedves, csalános bitóp vakondtúrásábal került elő. Ez a faj eddigi legészakibb előfordulásának a helye a megyében (Kovács Gy. 1980). Az Euconulus fulvus eddig Békés megye egy pontjáról került elő (Doboz-Kispálzug, Holt-Körös kiszáradt medre), és csupán egy példányban. Csak Bélmegyertől D-re fekvő erdőkben él. Innen került a Munkácsy Mihály Múzeum Mollusca-gyűjteményébe 206 példánya. A legnagyobb példány mérete az irodalmi adattal megegyezően 2,8/3,5 mm (Kerney, M.P.-Cameron, R.A.D.-Jungbluth, J.H. 1983). Ökológiai karakterisztikái tekintetében az Euconulus fulvus előkelő helyet foglal el a rangsorban abundanciája, konstanciája és dominanciája tekintetében 5., 7., 5.A Crisicum ligeterdeiből ez ideig csupán Cséfa-Radvány-erdőből volt ismert (Bába K. 1980). Alföldi előfordulása szórványosnak mondható (Pintér L.-Richnovszky A.-Szigethy A. 1979). Az Anodonta woodianát csak a Fehér-háti-halastóból sikerült begyűjteni. Megjelenése haltelepítésnek, vagy vizimadarak „közreműködésének" köszönhető. A vízszint csökkenése következtében felszínre kerülő Anodontákat a madarak kiragadják az iszapból, és magasabb fán vagy póznán feltörik, elfogyasztják. így fák és póznák alatt, gyakran jelentős mennyiségű kagylóhéj halmozódik fel. Hasonló jelenséget figyeltünk meg Lenner József barátommal a szeghalmi Fokköz és a körösladányi duzzasztó közötti gátszakaszon futó telefonpóznák alatt is. Befejezésül a Bélmegyer környékéről előkerült fosszilus Molluscák listáját (Domokos T.-Kordos L.-Krolopp E. 1989) egészítem ki öt, különböző helyről előkerült taxonnal. Ezek a következők: Paladilhia sp. (Vadas talajfelszín); Lymnaea stagnalis, Unió tumidus és Unió crassus Cserszád közelében a Hosszú-foki-főcsatornánál lévő part, rézkori sír (Domokos T. 1980); Helicopsis striata (Fehér-háti-halastó közelében lévő szántás). Köszönettel tartozom Kertész Évának és dr. Kovács Gyulának a munkám elkészítéséhez nyújott önzetlen segítségért. IRODALOM Andó M. (1974): Békés megye természeti földrajza. In: Békés megye gazdasági földrajza. (Főszerk.: Krajkó Gy.), 21-24. B.M.T.VB. Békéscsaba. 20