A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Liska András: X–XI. századi temető Örménykúton

BMMK 16 (1996) 175-208. ХXI. századi temető Örmény kúton - Liska András Az örménykúti határ északkeleti részén (Békés megye), egy délkelet-északnyugati irányú, széles földhát közepén, egy kb. 2 m magas, észak-déli irányban elnyújtott, halomszerű kiemelkedés látható, amely egy nagy kiterjedésű, belső, vízállásos lapály keleti partját alkotja. (1. kép.) A kiemelkedésen, amely Maczonkai-domb néven ismert, a topográfiai terepbejárások során az Árpád-kori leleteken kívül a szakáiháti csoport, és a tiszapolgári kultúra jellegzetes edénytöredékei kerültek elő.

1 (2. kép.) A lelőhelyről az első adatok 1911-ből valók, amikor Zahorecz Pál a földjén lévő, 30 m átmérőjű, 3 m magas halom északi felét felásatta, és 29 nyugat-keleti tájolású sírt talált. Mellékleteket nem említettek a tudósításban. A helyszínre kiszálló Krecsmarik Endre augusztus 7-én két kutatóárkot ásatott a halom déli és keleti oldalán, ám az edénytöredékekkel kevert talajban csak két, többé-kevésbé bolygatatlan, melléklet nélküli csontvázat tárt fel.

2 1989-ben, május elején, a Szarvasi Állami Tangazdaság a területen egy esőztető öntözőberendezés telepítését tervezte, amelynek során egy megközelítőleg észak-déli irányú tápcsatorna kiásását kezdte meg. A tápcsatorna egy előző szakaszát a korábbi években már elkészítették, ám a múzeumot sem akkor, sem 1989-ben nem értesítették a tevékenységükről. A földmunkák előrehaladtával több, a topográfiai terepbejárások során azonosított lelőhely került veszélybe. A lelőhelyen, a tervezett tápcsatorna nyomvonalán, 1989. május 8. és június 9. között nyílt lehetőség a leletmentésre. Az ásatást Juhász Irén vezette az MTA Régészeti Intézetének anyagi fedezetével, a mikrorégiós kutatások keretében, Benkő Elek, Bruno Genito, Makkay János és Takács Miklós segítségével.

3 A domb keleti lejtőjét érintő ásatás során 87 sírt sikerült megmenteni, amelyek közül 85 bizonyult X-XI. századinak.

4 (3. kép.) A csatorna nyomvonalának gyalulásakor valószínűleg több sír teljesen elpusztult, mivel a terület erőteljes eróziója miatt a sírok néhol igen csekély mélységben helyezkedtek el a mai felszínhez viszonyítva. A feltárás során sikerült megtalálni az 1911. évi ásatás nyomait, így azzal bizonyíthatóan azonos temetőről van szó. Az alábbiakban az 1989-ben feltárt temetőrészlet anyagának leírása és értékelése olvasható.

5 1 Jankovich-Makkay-Szőke 1989. 344. 2 Szarvas és Vidéke 1911. jún. 18. 4, 1911. aug. 6. 5, aug. 13. 2, Krecsmarik 1911. 378. 3 Juhász 1991. 12. - Ezúton is köszönöm Juhász Irénnek, hogy a temető anyagát feldolgozásra és publikálásra átadta, s köszönöm a dolgozat megírásához nyújtott segítségét is. 4 A feltárás során előkerült X-XI. századi leletek a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban vannak a 95.1.1 95.27.1. leltári számon. 5 Mivel a temetőnek csak egy részletéről rendelkezünk információkkal, a temető egészének keltezésére, jellegére vonatkozóan csupán feltevéseink lehetnek. 175