Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

az intézet egy görögkeleti vallású tanulóját hittantanításban részesítse, mert „városunkban ilyen egyház nincsen, s vallástanulás nélkül hittanjegy nem adható, érdemjegy megszerzéséről pedig az iskolának gondoskodni kell." Valószínű, hogy a magyarcsanádi lelkészi hivatal a makóiak kérését a battonyai görögkeleti anyakönyvi kerülethez juttatta további intézkedés céljából. A hittanórák látogatásának, a hittan jegy megszerzésének körülményei tehát nagyjából hasonlóak lehettek József Attiláéhoz. Őt is minden bizonnyal az első, Makón töltött év után a makói gimnázium kötelezhette arra, hogy érdemjegyét Battonyán szerezze meg.

33 Azt reméltem, hogy ez a gimnázium anyakönyveiben az „Észrevétel" rovatban valamilyen formában szerepelni fog, de egyik osztály esetében sem találkoztam ezzel. Szálanként átnéztem a battonyai polgári fiúiskola 1921-1923 közötti anyakönyveit is, ahol volt görögkeleti (román) hitoktatás, de József Attila nevével itt sem találkoztam. Talán még a Tankerületi Főigazgatóság irataiban tételezhető fel ennek a ténynek valami nyoma, ezek az iratok azonban a kérdéses évekből erősen hiányosak a makói levéltárban. így csak feltételezhetem a következőket: A Battonyán megszerzett hittanjegyet a vizsga után magával vihette József Attila Makóra, s ott adminisztrálás nélkül a vizsga tényét egyszerűen tudomásul vették. Egyébként József Jolán életrajzi művéből is tudjuk azt, hogy az első, Makón eltöltött diákév után éppen a hittanjegy megszerzésének hiánya miatt kellett pártfogóinak, Galamb Ödönnek és Tettamanti Bélának igen hatékonyan melléállniuk, hogy az egyébként szín jeles osztályzatot elért fiú tovább tanulhasson. Saitos Gyula szerint pedig a költő „könnyed, jó hangulatban tért vissza Battonyáról Makóra", állítása szerint valószínű, hogy jól sikerült a vizsga, talán meg is dicsérték.

34 A makói Csanád Vezér Főgimnázium anyakönyvi bejegyzéséből következtetni lehet arra, hogy a hittanjegy megszerzése 1923. június elején történhetett, tekintettel arra, hogy az iskolai anyakönyvekben 1923. június 25., illetve 28. szerepel. Mint később kiderült, feltételezhető, hogy legalább két alkalommal vizsgázott Battonyán, minden valószínűség szerint 1922. júniusában is. Ami a költő battonyai tartózkodását, kapcsolatait illeti, e területen csak kevés utalással találkozhatunk a József Attiláról szóló irodalomban. Talán abból a tényből indulhatnánk ki, hogy a régi, területileg nem nagy Csanád vármegyének Makó után második-harmadik legnagyobb településű közigazgatási területe a járási székhely szerepét is betöltő Battony a volt. Egy 1926-os adat szerint 13 632 lakos lakta, járási főszolgabírói székhely volt, vallási tekintetben római katolikusok, reformátusok, görögkeleti szerbek és románok, izraeliták lakták, valamennyi felekezetnek volt temploma és plébániája, adóhivatal, pénzügyőrség, dohánybeváltó hivatal, királyi közjegyzőség, jó összeköttetésű vasút (ACSEV) voltak az akkori nagyközségben, fiú és leány polgári iskola is működött Battonyán. Évi két alkalommal joga volt országos vásárt rendeznie. Hat orvos praktizált a nagyközségben, három állatorvos tevékenykedett Battonyán, 6 ügyvéd folytatott ügyvédi gyakorlatot. Két gyógyszertára volt, ipartes35