Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

nyű, ragyogó hintók és hajtókocsik előtt pompás lovak futnak és táncolnak. A zsalugáterek mögül az úri élet finom hangjai szűrődnek ki. Némelyik előtt kocsi várakozik, a jóvérű lovak idegesen kaparják a földet. Feudális csomópont ez, birodalom a birodalomban, s teljesen a maga törvényei szerint él. Más a mezőhegyesi állami ménes és ménesbirtok ... A mezőhegyesi nagybirtok azzal okolja meg a munkások teljes kihasználását, s számbavehető nyereség hiányát, hogy mintaszerű, tehát erőszakkal fenntartott művirág ... Az istállók magasak, világosak, egészségesek, az állatok táplálása mintaszerű, azonnal alkalmazzák a legfrissebb kutatások eredményeit. Szülőotthon áll a borjazó tehenek rendelkezésére, mely tiszta, a legkönnyebben fertőtleníthető. A tehenek lepedőre ellenek. A birtok mintája a belterjes termelésnek, igazi mezőgazdasági kultúrvidék. Csak a munkások és a cselédek sorsa megdöbbentő. Állatok és urak kacsalábon forgó kastélya, cselédek és munkások siralomháza. Maga a központ olyan, mint a gyarmat székhelye. Tündöklő úrilakok, fényes kaszinó, rend, tisztaság és némaság. A bérlakások már nem tükrözik a mintaszerűséget, gyarlók, földesek, s még külön konyharendszert sem sikerült teljesen megvalósítani. A kövér, kéjjel kérődző állatok faránál sápadt, sovány, rosszul táplált, gépszerűen mozgó emberek állnak. Nemrégiben szállították le kommenciójukat. De azzal vigasztalják, hogy azért megélhet, ha szerencséje van az állattartással. Tehát a béres, aki munkaidőben az év nagyobbik felében hajnali két órakor kel és este 9-1/2 10 órakor fekszik, ezalatt a kis étkezési szünetet kivéve minden pillanatban dolgozik, tenyésszen, s neveljen állatot a maga hasznára. Ezt a tevékenységet nyilván csak a felesége végezheti, kinek 4-5 apró gyerek gondja nehezedik a vállára. Melyiket hanyagolja el? Erről már a statisztika beszél. A csecsemőhalálozás jóval az országos átlag fölött halad, 1934-ben 20 százalék volt, tehát 100 élveszületettre 20 halál esett, s az összes halálozások 43 százaléka csecsemőhalálozás. Más volna a szám, ha a béresasszonyok olyan gondos egészségügyi körülmények között szülhetnének, mint a tehenek, s gyermekeiknek olyan gondozás jutna, mint a fajtiszta növendékállatoknak. Az 1934 évben 3 öngyilkosság, s 2 gyilkosság történt az uradalomban. Mindez a cselédek idegrendszerének a bomlásáról beszél. A botos rendszer diadalmát üli. A munkás-felügyelők száma talán egyetlen uradalomban sem ekkora. Az ember itt csak gépalkatrész. Az egész üzemben van valami falanszterszerű. A nagybirtok régi patriarkális vonásai még külsőleg is eltűntek. A majorokat számozzák, nevük nincsen, ha jönnek a vadászatok, az emberek vízhatlan köpenyt kapnak, hogy hajtás közben ruhájukat egészen tönkre ne tegyék, hátukon óriási számmal. így aztán a gazdatiszt messziről észreveszi, hogy ki lusta hajtás közben. A summások régi épületekben kapnak tömegszállást, cementpriccset rászórt szalmával."

17 Kétségtelen, hogy az 1930-as években készült szociográfiai leírás (már csak a műfaj jellegzetességei miatt is) elsősorban a megdöbbentően nagy ellentmondásokat emeli ki, s talán valamivel sötétebb is lehet, mint amilyet az 1920-as években a most visszaemlékezők ténylegesen feltételeznek. Ennek 22