Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovács Sándor T.: Adatok Doboz lepkefaunájának ismeretéhez

ció több példánya gazdagítja a körzeti fajlistát. A feltöltődési társulások hygrophil típusú állataiból — melyek egyébként a környéken mindenütt megtalálhatóak — csupán a Hydroecia micacea ESP., mely az Alföldön néhol tömeges előfordulású, valamint az Archanara dissoluta TR., melynek hernyója a Fragmites communis szárában él és telel át, fordult elő. Több euroszibíriai altársulás fajai, amik azért szinte mindenütt megtalálhatóak, egyáltalán nem jelentkeztek. A nyír-fűz-égerlápok komponensei közül kimagasló az avar között élő Pelosia muscerda HUFN. 27 példánya. A dél-európai—kelet-ázsiai helophil csoportot egyetlen faj képviseli, a megjelenésében is impozáns Eucharta virgo TR. Ez a faj lágyszárúakon él és feltehetően a Bihari hegység déli felének szubmediterrán hatására van jelen az Alföd DK.-i területén. Az almazöld színű dekoratív, ivari dimorf Béna prasinana L., és a viszonylag nagy termetű Minutia lunaris DEN. & SCHIFF, egygenerációs fajok a szubmediterrán-szubkontinentális tölgyelemeket képviselve 14. ill. 3 példányuk gazdagítja a fajlistát. Doboz földrajzi helyzeténél fogva itt borealis alaptípusú fajok előfordulása nem várható. Esetleges megjelenésük szintén a Bihari hegység közelségével magyarázható. Jelentős az egyik feltűnő mintázatú araszolólepkénk, mely a nép nyelvén Köszmétearaszolóként ismert, cserjéken él és Békés—megyében helyenként (pl. Szabadkígyós) tömeges előfordulású az Abraxas grossularia L. Az egész Palaearktikumban közönséges, kétgenerációs Ascotis selenaria DEN. & SCHIFF, főként ürömféléken (Artemisia campestris, — nigra) él. A Rumex-féléken élő Calothysanis amata L. 16 példánya viszont kevésnek tűnik a fénycsapdát körülvevő vegetáció tükrében. Lepidopterológiai szempontból egyetlen faj egyetlen példánya, ami némileg jelentős a csapda anyagában, a holopalaearktikus elterjedésű Cirrhia aurago F., mely általában bükkön él, de hazánkban Acer campestrisen is rendszeresen tenyészik. Az egész Európában és Kis-Ázsiában elterjedt Colocasia coryli L. hazánkban is gyakori. Két generációja folyamatosan repül április elejétől augusztus végéig. Széles fekete hátvonallal és szerteálló színes szőrpamacsaival díszelgő hernyója főleg mogyorón, gyertyánon, ritkábban nyír-, bükkés tölgyféléken is megél. A mindenütt előforduló sárga-fekete rajzolatú kicsiny bagolylepkénk, az Emmelia trabealis SCOP. szulákféléken táplálkozik erdőszéleken, réteken és ruderális szövetkezetekben; földön heverő báb állapotában telel át. Silène mutans, — inflata, — otites állata a Hadena luteago DEN. = SCHIFF., melyeknek szárában és gyökerében él és telel. A Hepialus sylvinus L. szintén gyökérrágó. E faj sóskafélék és mályvafélék gyökerén nevelkedik. Vándorlepkék közül megemlítendő az Amathes C-nigrum L., melyet belső vándorként (nem országok, vagy kontinensek között vándorol) ismerünk. Az Autographa gamma L. már igazi vándor. A faj hernyóként telel. A hazánkban repülő második generációja októberben kel ki bábjából és az ezt követő peterakás hernyói két vedlés után diapauzáinak, majd tavasszal intenzív táplálkozással és fejlődéssel rövid idő alatt bábozódnak. Adatok vannak arról, hogy a gamma hernyók még Finnországban is átvészelik a telet. É-afrikai—D-európai—Dny-ázsiai elterjedésű Colias croceus FOURC. her48