Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)
M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása
A viselet változása a húszas évektől A viselet az évszázadok során folyamatos változásban, átalakulásban volt, számos gazdasági, társadalmi, etnikai, emberi tényező befolyásolta a változás irányát, menetét, iramát. A múlt század közepétől kibontakozó kapitalista fejlődés, a gyáripar, fokozatosan kiszorítja a háziipart, a kézművesek munkáját, s új viseletképet alakít ki. Az egyszerű formáktól, a hagyományos módon készült vászonruháktól eljutnak a városi, polgári ruházkodásig, s ezzel egyidőben meg is sokszorozódnak a népi öltözet darabjai. A ruhaneműk előállításában is változás történik. A kezdeti saját kezű munkákat felváltják az iparostermékek. A ruhák előállításában, a népi öltözet átalakulásában egyre nagyobb szerep jut a kismestereknek, akik ízlés és divatformálók egyrészt termékeikkel, másrészt a parasztságétól eltérő, igen korán polgárosult viseletükkel. A rendszeres városba járás, a nagyüzemi termelés, a gyári termékek tömeges megjelenése végül a formájában és anyagában új ruhadarabok viseletét eredményezi, s kiszorítja a mesterek munkáit is. A vászon, posztó és bőralapanyagokat századunk közepére teljesen felváltják az új anyagok, úm. selyem, kasmír, karton, tüll, batiszt, lüszter, klott, gyapjú, stb. A parasztság öltözetében különösen a húszas és negyvenes évek hoznak döntő változásokat. A nőknél a húszas évektől szorul háttérbe a szoknyás-réklis viselet, s adja át helyét a „kantusruhának". A régi, két részből álló viselet megőrzői szinte napjainkig az idős asszonyok maradnak. Sok példa van arra, hogy a bő, ráncolt szoknyának fél bőségét kiveszik, s szűkebb szoknyává, esetleg egész ruhává alakítják át. Elmarad a sokszoknyás viselet, esetleg már csak egy alsószoknyát öltenek magukra. Átalakul az ízlés és az eszménykép, az új ruhadarabok által megváltozik a különböző testrészek hangsúlyozása 24 . A vászonneműek viselete még felvirágzik az I. világháború okozta ínséges időben, de a húszas években ezek is kiszorulóban vannak. A hagyományos viselet darabjai eltűnőben vannak, s csak mutatóban marad belőlük. Ilyen viseleti darab a főkötő, amely szintén a húszas években került a szekrények mélyére. A férfiviseletben már ekkor megjelennek a sokszínű gyári ingek, s már csak ünnepi alkalmakkor viselik a fehér gyolcsból készült inget. A vászon ruhaneműek, valamint a hagyományos férfi viseletelem, a szűr a későbbi időszakokban csak mint a pásztorok ruhaneműje marad fenn. A húszas évekre általános férfiviselet a nadrág és kabát, amely alá kétféle anyagból készült mellényt vesznek fel. A kötény melles változata él tovább mint a munkaruházat fontos darabja. A negyvenes években a változás folyamata folytatódik, felgyorsul. Ekkor jelennek meg a nők viseletében a szűkszoknyás kosztümök, amelyek korábban csak az iparosok családtagjainak ruhái voltak. A vállkendőt kiszorítja a kiskabát. A gyári anyagok egyre több színben képezik alapját a parasztság ruhatárának. A férfiak viselete is alakul ám az ő esetükben nincs annyi lehetőség a változtatásra. 449 1П Г\ л и л « T„«.,I«,A — .„1,
