Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása

ban jártak, s megjelentek náluk olyan ruhadarabok, amelyek a cselédség ruhatárából még hiányoztak a század eljén. A viselet alakulása a századfordulón (1870—1920) A XIX. század végi XX. század eleji viseletképet az írásos emlékek, megmaradt viseleti darabok és visszaemlékezések őrizték meg. A századforduló idején a szegényebb néprétegekhez tartozók közül sokan még házilag készítették ruhadarabjaikat, de az öltözködési kultúrát nagymértékben befolyásolták a kismesterek. Dobozon ebben az időszakban szabók, suszterek és varróasszonyok működtek. A viselet változását, a polgári viselet terjedését leginkább a kereskedelem és a ruházati ipar fejlődése gyorsította. A kereskedelmi élet fontos tényezői voltak a vásárok, amelyek életszükségletté váltak a parasztemberek számára, ugyanis a vásárokon vásároltak meg mindent, amit önellátó módon már nem tudtak előállítani.

13 A dobozi parasztemberek ruhaneműiket azokon a vásárokon szerezték be, ahová árujukat szállították. Egyaránt jártak a békési, gyulai, csabai, mezőberényi, sarkadi, vésztői vásárra. Ezeken a vásárokon árultak a helyi és máshonnan érkezett kékfestők, vászonkereskedők, méterárusok, gyolcsos tótok, szabók, csizmadiák, cipészek, papucsosok szűrszabók, szűcsök, sapkások, kötöttárusok, kalaposok, szalmakalaposok, nagyruhások, kisárusok, akiknek termékeit előszeretettel vásárolta a környező lakosság. A doboziak leginkább a békési és gyulai vásárokat kedvelték. Békésen leginkább a menyasszonyi ruhát, a mirtuszt, a főkötő és a bőrholmikat, Gyulán pedig a lábbeliket és kötöttárukat vették. Az anyagi fellendülés nem kedvezett a hagyományos viselet megőrzésének, a polgári jelleg erősödését, divatváltozást eredményezett. A korábbi viselet hétköznapi öltözetté, munkaruhává degradálódott, s az új, divatos darabokból lett az ünnepi viselet. A férfiak viselete konzervatívabb, jobban ragaszkodnak a hagyományos öltözethez, a nők esetében erősebbek a divathatások, hamarabb következik be változás a ruházkodásukban. Kezdetben a falusi iparosok, nagygazdák családtagjai viseletében figyelhető meg a változás, később az új divat egyre szélesebb körben terjed. A ruhatár újabb ruhadarabokkal bővül, egyre gazdagodik az anyagválaszték, s az egyszerűbb termékeket a bonyolultabb szabásvonalak váltják fel. A társadalmi rétegezettség továbbra is megmutatkozik az öltözködésben. A szegényparasztok, a dobozi, gerlai, pósteleki uraságnál vagy a nagygazdáknál szolgáló cselédek és a módosabbak viselete közötti különbséget érzékelteti, hogy a szegényebb sorúak „selyem bárányoknak" nevezték maguk között a módosabb néprétegeket, akik ünneplő ruhájukat finomabb anyagokból készítették. Az öltözködési ranglista legalján a cselédek, béresek álltak, s ők őrizték meg legtovább a hagyományos viselet darabjait is. 442