Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: Hagyományos népi lakáskultúra Dobozon

csuhé-, vagy gyékenyfonatos aljú fekfőhelyen, a vackon sokszor csak pokróccal borított szalmára feküdtek, rossz szűrrel, subával, nagykabáttal takaróztak. Az azonos nemű gyerekek aludtak együtt, „fejtől-lábbal", a bódés ágyba és kémencesutba is bebújtak. A férfiak nyáron kint éjszakáztak a jószág mellett az istállóban vagy a gangon. A tornyos ágy oldalánál állt a többnyire puha fából, fenyőből, nyárból készített talpas, ringó bölcső. Dísze: rácsozás, olykor festett motívumok, oldalán esztergált gombok, akasztók. Egy bölcső több családot kiszolgált, öröklődött. Gyorsan követték egymást a gyerekek. „Egyik kicsi, másik pici", mondták, a bölcsőből kikerült gyerek még néhány évig édesanyjával alhatott. A bölcső talpára madzagot kötöttek, az anya lábához erősítették, hogy fekve, álmában is ringathassa a kisbabát. A gyulai Erkel Ferenc és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzi gyűjteményében Lükő Gábor, Oláh Andor és Tábori György 1950-es évekbeli dobozi gyűjtőmunkája eredményeként értékes bútorok, berendezési darabok — terepen már fel nem lelhető tárgyegyüttesek — tanúskodnak az egykori bútorstílusokról, díszítőtechnikáról, motívumkincsről. Lükő Gábor

10 1950-es években Dobozon még láthatott a házban ácsolt, geometrikus díszü ruhatartó ládát, szekrényt. Ezeket a korai típusú ládákat hasított, bárdolt kemény fából, többnyire tölgy vagy bükk deszkából nútolással állították össze, gömbölyű, nyerges fedelüket, oldalukat vésett vonalak, körívek, rozetták, stilizált alakok ékesítették. 1987-ben 1863-as évszámú, ácsolt láda gazdagította a békéscsabai múzeum néprajzi raktárát, az eladó szerint anyai nagyapja barkácsolta a nyerges ládát. Vagyonosabb lány két ládában vitte stafírungjat, előfordult, hogy a régebbi ácsolt mellett foglalt helyet az újabb eredetű asztalos termék, a tulipános láda. Gyalult fenyődeszkákat fecskefarkas fogazással illesztettek össze, a sötétebb, barna, kék alapot fehér, piros, sárga, kék színekkel cifrázták, gyakori volt a láda oldalát két mezőre osztó, vésett vagy festett pajzsban a virágfüzér, virágcsokor, olaszkorsós minta. Belül a láda tetején a készítés idejét, megrendelő, megajándékozott nevét olvashatjuk, leginkább az esketés időpontját, hiszen kelengyés ládáról van szó, például: „Készült ez láda Szabó Elonának Az 1865" Itt is tulipánosnak mondtak minden festett, virágozott ládát, motívumától függetlenül. A tulipános ládát elől cizellált, kovácsoltvas kulcspajzs, két oldalt vésett, faragott szegőlécek díszítették. Nemigen történt meg, hogy a fiatal pár házasságkötés után egyből „házra menjen", önálló lakásba költözzön. Rendszerint a legény szülei fogadták be az ifjú házasokat. A legény ritkán „nősült be". A fiatalok foglalták el a kisházat, a menyecske bútorai gyakran félre kerültek, mivel az anyós stafírungjat illette meg fő hely, csak évek múltán ékesíthették szobájukat saját bútoraikkal. A kis ládába tették a fehérneműt, alsó ruhát, a nagy ládába kabátokat, férfiholmit. A ládák léce letöredezett, tetejük elkallódott, az egykori míves, szép darabok eresz alatt, kamrában, fészerben hevernek, pedig a megőrzött, viszonylag épségben megmaradt ácsolt és tulipános ládák méltó díszei lehetnének egy helybeli helytörténeti gyűjteménynek, tájháznak. Későbbi, viszonylag egységes kivitelezésű és rendeltetésű tárolóbútor a sublót. 416