Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: Hagyományos népi lakáskultúra Dobozon

Béla már említett tanulmányában. „A sárréti területek az erdélyi nyílt tüzelős kandallós és az alföldi zárt tüzelős házvidékek átmeneti sávjába tartoznak".

5 A kéményaljában félkörben, kb. 40—60 cm magasságban 40—50 cm széles sárpadka, ún. párkány húzódott. Ez a kéményalját belül körbevevő, szegélyező padka korábban fekvőhely volt, majd pihenő és tároló területté alakult.

6 A következő fejlődési fázisban a párkány szélére tűzhelyeket, katlanokat építettek. A pitvar hátsó felében magasodott kb. 80—100 cm-nyire 120—150 cm hosszúságú nyílt tűzhely, az ún. konyha. A recens anyagban már nem találkoztam a konyha korábbi, tűzhely, tüzelő értelmével, jelentésével, de idősebb adatközlőim leírták gyermekkori emlékeik alapján az asztalszerű, pitar közepén álló tűzhelyformát. Lakodalmak, disznótorok alkalmával főztek ezen. A századforduló táján a füstös terület csökkentése érdekében módosították a kéményalja, ill. pitar füstelvezetését. A szabadkémény nagyobb részét nádpallóval, nádszövettel, sárlécekkel lepadlatolták, „lestukatorozták", s ezen egy deszkaajtós bebúvó nyílást hagytak, amelyen keresztül beakaszthatták a füstölnivalót. A tűzhelyek füstje az elfalazott zárt kéménybe, a kuminba vagy kuminlyukba áramlott

7

. A kumint úgy hozták létre, hogy elkülönítettek a szabadkéményből egy kb. 0,8—1 méteres sávot, deszkaajtóval látták el, innen fűtötték a kemencét és a katlant, erre a területre, a kuminlyukra korlátozódott a füstelvezetés. Századunk első felében megfogyatkoztak, lassan ritkultak a szabadkémények, a kéményeket a szoba és konyha harántfalába építették. A kumin, szabadkémény és a hagyományos tüzelők a konyhából kiszorultak a melléképületekbe. Dobozon is a nyári konyhák őrizték legtovább a katlanokat, kuminokat, napjainkra mindössze négy-öt helyen. Például S. Szabó Lászlóék 1905-ben épült nyári konyhájában a Rákóczi utca 15. szám alatt. A katlanok tetejére üstméretű mélyedést vájtak, disznótorok, lekvár-, és szappanfőzések alkalmával ide helyezték az edényeket. Gunda Béla lejegyezte Dobozon a szabad tűz fölé függesztett kampós, láncos bográcsos főzésmódot is. A katlanok helyére a zárt tüzelésű ún. berakott parheltek kerültek, majd ezek utódjai a könnyebben mozdítható, több rendeltetésű vas főzőlapos, vas platnis, vas plattos csikós parheltek lettek. A szobabeli kandalló szintén a sárréti települések kemence melletti nyílt tűzhelyével, ill. az erdélyi kandallókkal rokonítható. A kandalló a kemencepadka végén, az ajtó mellett helyezkedett el, elsősorban téli szobamelegítésre, főzésre használták. A kandallót a kemence folytatásának is tekinthetjük: a kemencepadkát peremmel megemelték, ezen tüzelőgödröt mélyítettek, a tűztér fölé csonkagúla vagy félméhkas alakú füstelvezető borult, a kandalló füstje a falba vájt, ferde nyíláson keresztül távozott a szabadkéménybe. A kandalló sosem helyettesíthette, pótolhatta a kemencét. A kandalló szerepét itt is átvette a berakott parhelt századunk elejére. A szobai nyílt tűzhely tárgyi emlékére nem akadtunk, viszont meglétéről, egykori szerepéről az ajtó 412