Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

kétélűre elvékonyították s a másik szélét kinutolták. A deszkákat összeeresztették. Az egyik deszka vékony szélét beleillesztették az alatta lévő deszka nutjába. A szekrénynek egyenes teteje volt, hogy lehessen rá pakolni. Nem díszítették. 4—5—6 mázsa gabona fért el benne. A lisztet később lisztesszekrényben tartották. Kb. 2 zsák liszt fért bele. Némelyiket díszítették. Cifrázó vésővel kocogtatva vésték a rózsás és geometriai elemekből álló díszítéseket. Kis polcokat szoktak alátenni, hogy a lába ne korhadjon s a macska is jobban aláférjen. A 15—20 holdas emberek ezelőtt gabonást készítettek. Kevés volt a faluban. Néhányat még 1945-ben is készítettek. A gabonás az udvaron állott. Ajtajával a ház felé nézett. Az 1860-as évek körül helyben vesszőből fonták. Kinek mekkorára volt szüksége, akkorára készítették. Szögletes fenyőfából, vagy erdei fából készítették a gabonás vázát. A vázba megfelelő távolságban egyenes karókat illesztettek egymás mellé. A karókat körülfonták vesszővel. így készült el az oldala. Téglából pockokat készítettek. Két erős gerendát tettek rá. Erre helyezték a gabonást. Az alját kideszkázták. Az ajtaja középen volt. Deszkából készítették. Kóróval, zsúppal, deszkával, vagy cseréppel fedték. Kinek mire futotta. Ma a gabonások cseréppel vannak fedve. Ha kukoricát tartottak benne, akkor nem tapasztották be. Ha búzát akartak bele tenni, akkor belül besározták és bemeszelték. Később kiszedhető deszkákkal választották el. A gabonás ajtajához lépcső vezetett. 40—50 mázsa gabona is elfért benne. Ha négy kereket tettek alá, akkor el is húzathatták. Ilyenkor a cserepeket leszedték. Miután az ilyen gabonást az egér s a pob (pocok) kirágja, nem szerették. 1870 körül deszkából is készítettek gabonást. Békésen, Gyulán a fadepóban szerezték be a hozzávaló deszkákat. Nem sározták be és nem meszelték ki. 1900 körül vályogból, téglából is készítettek gabonást. A téglákat a gazdák közösen égették. Később a módosabbak a kamrában készítettek hombárt s abban tartották a gabonájukat. Gabonás-fióknak is hívták. Legtöbb 2—3 fiókos volt. A fiókok részére a kamra belső felét foglalták el. Hat, vagy hét fenyőoszlopot állítottak le. A felső végeiket a fiókgerendákhoz erősítették. Az oszlopokhoz szegeitek a nutféderes, colos vastagságú deszkákat. Elöl a fiókdeszkákat ki lehetett szedni. A feneke ki volt deszkázva. A deszkák össze voltak eresztve. A padlózat alatt gerendák voltak. Ezek téglákon nyugodtak. A rekeszeket fiókoknak hívták. Az egyikbe a búzát s a másikba az árpát tartották. Mesteremberek készítették. Volt néhány olyan nagygazda, kinek nem fért a hombárjába a gabona. Lepadoztatták a padlásukat s arra öntögették garmadába a gabonát. A faluban kb. 20 kismagtár is van. Vályogból, téglából készültek. Cseréppel fedték. Gabonásfiókokat készítettek bele. Az uraságnak téglából épült, többemeletes magtára volt. Á. Szabó István szerint: „Doboz rossz, rongy falu volt, mindig bántotta a víz. 1888 tavaszán is kiszakadt a Kettős-Körös s csak Szarvason tudták elfogni. Ezért nem volt nagy búzatermő határa. így nagy magtárt nem csinált senki 396