Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

A faúsztatást, fahordást a földdel rendelkező jobbágyok ún. városrobotban — városháza, plébánia, tanító, jegyző, bíró stb. részére — rótták le, valamint a vízimalmok szükségletére szekereikkel és lovaikkal, bizonyos mennyiségű robottal tartoztak, az erdőben termelt tűzifát és épületfát behordani, vagy a folyókhoz, hajósutakhoz kihordani. Ilyen eset jegyeztetett fel 1815. november 7-én, amikor a szolgabíró elrendelte, hogy a sarkadi erdőben — Nádasfoknyulánk, Bikafok-nyulánk, Hajósút-nyulánk — a vármegye székháza részére megvett tűzifa (ölfa) kihordása miatt Csaba, Békés, Gyula 30 jó erejű kocsit állítson ki, a Gyeg menti hídhoz a Fekete-Köröshöz közel lévő erdőből a tűzifát hordják ki, tekintve, hogy a sarkadi és remetei gát teherrel járhatatlan. A folyóhoz kihordott fát a továbbiakban a békési, dobozi, gyulai, vári hajósok, csónakokon, lápokon szállították Gyulára. A vízügyi szervek korábbi tiltó rendelkezéseit az 1872. évi árvíz is igazolja, s most már 1874-ben véglegesen megszüntetik a Körösökön való úsztatást, bár kivételesen egy-két esetben feloldják, mivel az új rendelet életbe léptetésével pl. a kisjenői uradalomban igen felszaporodott a tűzifa mennyisége. Hogy milyen forgalmat bonyolítottak le a faúsztatással a Körösökön, híven tükrözi az alábbi kimutatás: 1872. II. félévi forgalom Deszka 3400 öl Tűzifa 23 886 öl Talpfa 25 500 öl Tönk (Rönk) 118 öl 1873. évi forgalom Deszka 2200 öl Tűzifa 2663 öl Zsindely 220 000 öl Nád 217 000 öl Megjegyzés: az 1872. évi II. félévi forgalomban nád nem szerepel, mivel a téli hónapokban letermelt nádat az I. félévben szállították le.

31 Erdei méhészek Ahogy a régi vízivilágban a pákászok — madarászok —, úgy a régi idők erdeinek sajátos, kissé titokzatos alakjai az erdei méhészek voltak. Sohasem voltak sokan, mert kevesen vállalkoztak a távoli erdők mélyén a fák odvában tanyázó méhek felkutatására, a lép kivésésére, a méhcsalád befogására. A méhész az erdők fáinak odvában tanyázó méheket felkutatta, s figyelemmel kísérte ténykedésüket. Miután tavasszal meggyőződött az odú lakottságáról, a hordás befejeztével felkészült a család befogására. A méhek rajzása előtt az odú közelében vastagabb faágat méhfüvel dörzsölt meg, hogy a méhfuszagra odacsalja a 358