Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

Erdőkről és erdőkerülőkről Az uradalmi erdők közvetlen irányítói az erdőkerülők, erdőőrök voltak. Munkájuk nem volt könnyű, hisz lakott helytől, villanytól, közlekedési utak­tól meglehetősen távol éltek. Fizetésüket javarészt természetben kapták. Földet, fát, lakást, terményt, jószágtartásra lehetőséget — legelőt, szénát — valamint élelmet — szalonnát, sót, bort stb. — kaptak. Készpénz fizetésük minimális, 30,— Ft volt negyedé­venként. Feladatuk a védelmi szolgálatban csúcsosodott ki. Ez a védelmi szolgá­lat az erdő védelmén kívül a vad védelmét is jelentette. A vad védelme pedig az orvvadászok elleni örökös harcban nyilvánult meg. A vadorzók elleni harc tulajdonképpen ősszel kezdődött, amikor a lombot hullajtott fák nem nyújtot­tak védelmet a felgallyazott fácánnak, s így éjszaka is jó célpontot mutattak. Az erdőőr — ősztől tavaszig, lombhullástól rügyfakadásig — éjjeli szolgálatot tartott — váltással — s az éjszaka csendjében elhangzott lövésre mozgósította társait, az őrházak telefonhálózata segítségével. A megbeszélt helyen találkozva, csendben megközelítették a feltételezett helyet, megpróbálták bekeríteni az orvvadászt, ami igen ritkán sikerült. Doboz­tól északra a sebesfoki, fácánkerti és petrezsáni, míg Doboztól délre a faluhelyi, papholti és madár-foki erdőőrök voltak riasztva. Ha eredménytelen is volt a vadorzó lefülelése, a terepen történt megjelenésük gátat vetett a vadorzók további ténykedésének. A vadvédelem érdekében a szőrmés és szárnyas kártevők ellen is mindent megtettek. Esti leseken, beszálló fák környékén elrejtőzve szarkát, s egyéb kártékonyt ejtettek el. A fácánkert környékén, nyiladékszéleken, átereszek alatt csapdákat állítottak fel, erdei szénaboglyákban tanyázó görények, menyétek elfogására is megfelelően álcázott tányércsapdákat helyeztek el. Őszi ragadozómadár-vonuláskor a héjakosakakat „üzemképessé" tették, amikor is a héja csemegéje, a galamb volt a csalétek. Télen kóbor kutyákat s egyéb kártékony állatokat mérgeztek. Tavasszal végigjárták a szarka és egyéb kártékony madarak fészkeit, kilőve a tojásokon ülő madarakat. A vadvédelemhez tartozott a költési időben az erdőben bóklászó egyének kitiltása is, kiknek legnagyobb része fácántojásgyűjtő volt. Munkájukhoz tartozott a fatermelés teljes levezetése — felvételezés, részelés, szállítás —, az erdőültetés közvetlen irányítása. A vadászati berendezések — őz­és fácánetető, sózó, magasles, macskaláda, csapdák kijavítása, karbantartása, s az etetők takarmánnyal való ellátása. A vadászatokhoz hajtók biztosítása, s azok irányítása. Tavasszal őzbakok megfigyelése, nyilvántartása. Kaszáláskor a fácántojások összeszedése. Télen élőnyúl- és fácánfogásban részvétel. Nyiladé­kok, cserkészutak karbantartása, s a cserkészutakra behajló ágak levágása (kardozás). A lelkiismeretes erdőőr mindig talált elfoglaltságot. Néhány éves szerződött munkása is volt, kik részt vettek a karbantartási, termény tárolási, csemetekerti, fácánkerti, vadetetési stb. munkákban. 351

Next

/
Thumbnails
Contents