Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

Híres volt az őzállománya s apró vadtenyésztésben is kimagasló eredményt ért el. Az őzállomány kiválóságát bizonyítja, hogy az 1930. évi lipcsei vadászati kiállításon őzbaktrófeáibol 4 lett díjazva. Az ozbakokat a rokonságnak tartotta fenn. Az apróvadvadászatokon azonban mindig részt vett, ahol a rokonság, a nagyszénási Károlyiak, Wenckheim József, László, Géza, a Kárászok, Meránok, Almássy Dénes vettek részt. 1936-ban, a Mezőgazdasági Kiállítás keretében rendezett vadászati kiállításon az uradalom az alábbi 8 őzaganccsal szerepelt: 180. sorszám: őzagancs Elejtette: Wenckheim Rudolf, 1884. június 24-én Az 1885. évi budapesti agancskiállításon I. díjat nyert, majd az 1930. évi lipcsei vadászati kiállításon bronzéremmel jutalmazták. 181. sorszám: őzagancs Elejtője: Wenckheim Dénes, 1907. május 9-én. Az 1907. évi budapesti agancskiállításon ezüstérmet nyert, míg a lipcsei kiállításon bronzérmet kapott. 182. sorszám: őzagancs Wenckheim József, 1925. május 4-én ejtette el. Az 1926. évi budapesti agancskiállításon II. díjat, ezüstérmet nyert, a lipcsei kiállításon bronzérmet kapott. 183. sorszám: őzagancs Elejtette: Wenckheim Lajos, Dobozon, 1925. májusban. Az 1927. évi budapesti agancskiállításon aranyérmet, a lipcsei kiállításon ezüstérmet nyert. 184. sorszám: őzagancs Schell Pál báró, Dobozon, 1925. április 30-án ejtette el. Az 1926. évi budapesti agancskiállításon ezüstérmet nyert. 185. sorszám: őzagancs Ejtette: Wenckhem József Dobozon, 1930. június 27-én. 186. sorszám: őzagancs Ejtette: Wenkheim Lajos Dobozon, 1930. május 14-én. 187. sorszám: őzagancs Wenkheim Lajos ejtette 1931. április 16-án, Dobozon. Az 1932. évi budapesti agancskiállításon bronzérmet nyert.

18 Az a tény, hogy évtizedeken át az itt tenyésztett őzek, ha nem is a legkiválóbbak, de az átlag fölé emelkedtek, annak tulajdonítható az anyagi áldozatokon kívül, hogy a Körösök vidéke hazai viszonylatban egyike a legjobb területi adottságokkal rendelkező vidéknek, továbbá hogy az erdők vezetését, s vadállomány nevelését és óvását olyan erdészek, vadászok végezték, kik szakképzettségükön felül, fáradságot nem ismerve álltak helyt korábban, a folyamszabályozások nehéz éveiben, az azt követő felújításokban, telepítésekben, a vadállomány szakszerű tenyésztésében és óvásában. 347