Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

Medovarszky Pál az apróvad védelme érdekében, májustól az erdőőrökkel a fácánkert körüli védelmi szolgálatot is megszervezte, s a már fiókáikat nevelő szarkákat, tarka varjúkat öregestül, fiastul kíméletlenül elpusztíttatta. A rendelkezésre álló lőjegyzék szerint ezen időben elejtve: 1938-ban 138 szarka, 38 tarka varjú 1939-ben 132 szarka, 26 tarka varjú 1940-ben 192 szarka, 67 tarka varjú Ugyanakkor 1940-ben még 255 db szarka és 55 tarkavarjú-tojás is össze lett gyűjtve.

г 2 Ennek a gondoskodásnak eredménye megmutatkozott az éves nagy vadászatokon. Hivatalos lőjegyzéket sajnos nem sikerült felkutatni, de az akkor erdészgyakornokként ott dolgozott Toldi Gábor közlése szerint a 3-4 napos vadászatokon 200-250 hajtóval 1939—1943 között 1500-2000 fácán és ugyanennyi nyúl lett elejtve. A nyúlnál elért nagy szám annak tulajdonítható, hogy a gróf a mezőgazdasági területek nagy részét uradalmi vadásztársaság néven bérelte a községtől. A katasztrofális 1940-es tél előtti években az őszi foglyászáskor 500-600 fogoly is került az aggatékra. Több esetben, az 1920-as évek közepétől, élő őz és fácán értékesítésére is volt lehetőség, melyet vérfelfrissítés céljára vásároltak magánszemélyek és vadásztársaságok. 1928-ban a Földművelésügyi Minisztérium február—márciusi leszállításra 2 db őzbak, 4 db őzsuta, 350 db fácánkakas és 600 db fácántyúk leszállítását engedélyezte. Ezen mennyiségből Németországba, Julius Mohr ulmi birtokos részére 160 db fácánkakas és 244 db fácántyúk lett feladva. A többi az őzekkel együtt belföldre, a Nyírségbe, Mátrába s a Duna—Tisza közé lett értékesítve. Belföldi szállítás esetén egy fácántörzsnek — 1 kakas, 3 tyúk — 39,50 P, 1 pár nyúlnak 28 P, 1 pár fogolynak 15 P, míg egy őzbaknak 400-500 P, őzsutának 300 P volt az értéke.

13 Az élő fácánt a fácánetetők alá elhelyezett keretes borítóhálóval, valamint az erdőszéleken kihelyezett borító-kosarakkal fogták meg. A borítókosarakat korán reggel járták le, míg a borító hálókat előzetes szoktatással a fácánetető közelében nappal, fedezékbe húzódva működtették. Doboz két földesura, Gr. Wenckheim Rudolf 1814—1891 és Gr. Venckheim Dénes 1861 — mint vadász sokat áldozott, hogy uradalma az átlagon felüli vadállománnyal rendelkezzen.

14 Először Gr. Wenckheim Rudolfról kell megjegyezni, hogy Doboz lakosságához viszonylag humánus intézkedései voltak. 1846-ban 361 személynek a vártól Szanazugig családonként 22 hold legelőt biztosított évi 20 kr bérleti díjért. Ugyancsak ő juttatott 387 kishold erdőt az úrbéri rendezés során Doboz lakosa345