Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

— A cselédek disznóját őrizték? Azt őríztík / azt / vóut a mellett ember is // csak űk bojtárok vóutak // Hát nekünk megvóut a megílhetísünk // azír hogy sokan vóutunk // — Mikor kerültek ki maguk az urasághoz ? Hát azt nem tudom megmondani hogy hányba // mér mikor mán éngëm elvett / mán az uraságnál dóugozott // — Akkor magát mindjárt a majorba vitte sógorom ? Nem mingyán / három évig itt laktunk eb ennél a háznál // Máj három év után mentünk ki Őzesbe // akkor ott vóutunk ëggy pár évig csak // nem sokáig nem tudom biztoson két évig vagy meddig mer elvittík katonának // behítták katonának // Oszt akkor én mëg nekem aszonták mennyek össze mással ëggy konyhára lakni // adnak fél kommencijót hogyha elmegyek dóugozni // Mondom én nem mëgyëk dóugozni / a gyerekeimet nem hagyhatom // se nem mëgyëk egykonyhára senkivel // Akkor írtam az uramnak hogy // mi a // kívánság hogy én mennyek dóugozni / mér Rézi jányom akkor még csak ojan / két éves vóut // mondom hova tegyem és azt // Aszonták hogy // a magtárpalláson rostálunk oszt ott lehet velem // Nahát én ezt nem tëszëm mëg // Megírtam az uramnak / hogy elkőütözök haza // mer itt mëg Buktájék laktak mán ebbe a házba / mán akkor ez a ház nekünk megvóut // mërhogy elhaltak ipamék mijénk lëtt a ház // Aszonta nagyon jól csinálom ha hazajövök //jöjjek is haza // Máj lëssz ahogy lëssz // Eljöttem haza oszt ithon vóutam // — Mikor sógorom oda volt a háborúban, maga itthon lakott? Ithon // mikor hazakerült //.... nyugdíjas lëtt / mer mán öreg vóut // Akkor aszonták neki itt a Belsősígbe a // főgépész hogy mennyen ki Fűszegre lakni // Hát aszongya ezën még gondolkozók // hogy kimëgyëk-i // Mikor hazajött monta hogy // Fűszegbe keik menni lakni // Mondom én nem mëgyëk // csak úgy mëgyëk ha magam lëszëk egykonyhán / én senkivel nem méik egykonyhára // Megatták // mehettünk magunk egykonyhára // — Az egykonyhán való lakás az úgy volt, hogy fele konyha a magáé, fele meg a másiké? Nem / nem / a enyím nem úgy vóut / a birësëké vóut úgy // Nekünk a // víginéi vóut ëggy ojan magánlakás // oszt mink azt kaptuk el / hát nem vóut a csak ëgy szoba / ëgy konyha / ëgy kamara // E vóut a vígin annyi lakás // Hát mindegy de csak magam vóutam / ha ëgy szoba vóut is // Hát mink így íltünk az uraságnál hogy // Birësëk / hát ugyë nekünk aho semmi közünk se vóut // — Akkor volt jobb, vagy most jobb? Nekem most is jó // akkor is jó vóut // Fijatal vóutam oszt bírtam dóugozni mindent // mer mámmá mëg ki vagyok alva mint a kutya / ha többet dóugozok // Mán most alig birok dóugozni // — Hányan voltak testvérek? Tesvírek óó // vóutunk mink // tesvírek is vóut / Miháj bátyám // aztán László // aztán Rozi // aztán Zsófi // aztán mëg Zsuzsi // mán ez öt // vóutunk vagy hatan // 335