Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

társaságában az idős ember egészen feloldódott, természetesen beszélt. A felvétel B. S. lakásán készült, nyugodt körülmények között, csupán a falióra ketyegése és ütése hallatszik a felvételen. Buzi Sándor Dobozon élte le az életét, nyelvhasználata is ezt tükrözi. A dobozi nyelvjárás minden sajátossága, valamennyi jelensége megfigyelhető beszédében. Zárt ë-zése és í-zése erős és megbomlatlan, az azonszótagú 1 kiesése nyomán kettőshangzókat is hallunk, a hosszú magánhangzók gyakorisága is a sárréti nyelvjárásokéra jellemző. Zárt ë-zése az ë fonéma nagy megterheltségére mutat: olyan morfémákban is jelentkezik az ë, amelyek ë-zése a környező nyelvjárásokban nem általános (vö. tegez, Elekes szn. stb.). B. S. kitűnő anekdotázó. Beszédét azonban főképp hangsúlyozása és gyakori emfatikus emelése egyedítik. Egyet-kettőt káromkodott is, ezek hatásosan színezték elbeszélését. Eletéről folyamatosan mesélt, kérdésre alig-alig engedett időt. Komlósi Mátyás kérdéseit itt is köznyelvi használat szerint közlöm. Kilencszázeggy / kilencedik hó ëggy // a születísnapon // Nevem Buzi Sándor // lakásom Doboz Marksz Károj kilenc // — A gyerekkoráról meséljen, legyen szíves! A picirűl vagy mán ëgy kicsit /// — Az iskolahagyott koráról. .. Affenét mán akkor én legíny vóutam // Iskolahagyott /// nevet / Éin mikor tíz éves még nem vóutam hát kijártam az uraságho // szúrni az aszottat // kaptunk ëgy koronát // Ëgy koronát // ëgy napra // Mint ojan hogy még iskolába jártam // A piszkos facizmusba vóut ez // Akkor // mikor tizënëggy évet betőtöttem // akkor abba a korba vóut ez a vallási szektor // jobban mint mámmá // Akkor mos mán éin / mire Úrvacsorát veszünk na / mer mink // dëbrëcënyi rómajiak vagyunk / reformátusok // Hát átmentem a gyulaji fődre / munkára / ott kaptam hetven krajcárt // mert krajcár vóut // ëgy napra // Ott kitőütöttem ëgy hetet / vagy hat napot // annál az úrnál // oszt akkor én szombaton este // úgy fél kilenckor kilenckor hazaírtem onnét // abbúl a munkábúl //Gyalog / hogyne a szanatóriumon túl vóut oszt itt gyöttünk ezënn a sárkadi országúton haza ketted magammal mer két kölök vóutunk ijen bitangok hogy elmentünk // De mink mindig csak azt a píszt szorítottuk a méjjünkhö // hej ha jön valami zsivány oszt elveszi tűllünk // Fíltettük// Ein hazajöttem az anyám még fénnvóut // nem aluttak // Na te megjöttél? Mëg // Nízze kend // mer kendeztük szülőket // nem magáztuk mëg tegeztük mint mámmá // mámmá nincs csak tegezik mint a malacot // osztán // Itt a píz montam //Aszongya anyám hogy /// ember nízze mán ez a kölök mennyi píszt hozott // Úrvacsorára kíszültem ijen // ijen cukorrípa munkán vóutunk // Hát kérem // éin megvettem a csizmát az Úrvacsorára // pamutgatya vóut magyar pamutgatya ráncos mán a'köjköknek is // szíp azt a piros sejem puplinkötőt // kiskabátot // Ezën a héten amit kerestem a nígy forint húsz 329