Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

és nyelvjárási adatok azonossága alapvető mutató a nyelvjárás minősítéséhez, sajátos arculatához, a köznyelvi rövid-: nyelvjárási hosszú magánhangzó, a köznyelvi hangkapcsolat: nyelvjárási hosszú magánhangzó értékei pedig a nyelvjárás jellemző tendenciájára mutatnak rá. Igaza van Balogh Lajosnak, hogy ezen mutatók összevetése az élő nyelv több változatának adataival, a változás, az egységesülés alakulására, irányára is fényt derít. Az már az adatgyűjtés során is látszott, hogy az „á" az a hosszú magánhangzó, amelynek nyelvjárási gyakorisága értékei alig térnek el a köznyelvi értékektől. A nyelvjárási „à" fonémát néhány nyúlásos realizáció terheli, ezek azonban szám szerint nem jelentősek, természetük szerint is különbözőek. Csupán az akác morféma hangsúly hatására megnyúlt ö-ja marad meg a paradigmában, az ád, hagy alaktani indítékú nyúlás a szó toldalékolt alakjaiban nem jelentkezik. Ide vonatkozóan lényeges, hogy az a>á nyúlás realizációinál több — bár nem nagyszámú — az á>a rövidülés példatára. A több hosszú magánhangzó gyakoriságát ennél több összetevő alakítja, a részletek vizsgálatától ezeknél a fonémáknál nem lehet eltekinteni. A dobozi nyelvjárás 7 hosszú magánhangzó-fonémájának gyakoriságát az adott hosszú magánhangzó terhére jelentkező valamennyi köznyelvi magánhangzó és polifonémikus értékű szembenállást figyelembe véve vizsgálom. Külön minősítem azokat az adatokat, amelyek visszaszorultak vagy visszaszoruló félben vannak már a nyelvjárásban. Ezek mellett — az élő nyelvi vizsgálatok tanúsága alapján — minden vizsgált hosszú magánhangzónál jelzem a fonéma mai általános helyzetét. Úgy látom, hogy az utóbbi két szemponttal viszonylag teljes lehet a nyelvjárási hosszú magánhangzók állapotvizsgálata. Az egyes hosszú magánhangzók állapotának és gyakoriságának vizsgálatához négy adatközlő 553 adatát valamint a nyelvatlasz 696 adatát használom fel. Az összes adat elegendő ahhoz, hogy egy nyelvjárás fonémáiról elfogadhatóan pontos képet adjon. Az adattárban szétválasztom az adatközlőktől (ak.) és a nyelvatlaszból (nya.) származó adatokat. 3) A következőkben a nyelvatlasz és beszédfelvételeim nyelvi anyaga alapján vizsgálom a hét dobozi hosszú magánhangzó állapotát és gyakoriságát. Ennek során számba veszem a köznyelvi hosszú magánhangzó: nyelvjárási hosszú magánhangzó, a köznyelvi rövid magánhangzó: nyelvjárási hosszú magánhangzó, a köznyelvi más magánhangzó: a nyelvjárási á, é, í stb., köznyelvi hangkapcsolat: nyelvjárási hosszú magánhangzó megfeleléseit, majd összevetem a fonémák gyakoriságát növelő és csökkentő realizációkat. Mivel valamennyi hosszú magánhangzónál a kny. hosszú magánhangzó: nyj. hosszú magánhangzó megfelelés adattára a legnagyobb, az á fonéma a köznyelvi és nyelvjárási morfémákban teljesen azonos, a nyelvjárásban sincsennek vátozatai, ennél a fonémánál ezen megfeleléseket csak néhány adattal szemléltetem. Hasonlóan járok el a kny. é: nyj. í (zárt í-zés) adattáránál is, mert az adatok sokra rúgnak, az í~zés teljes példatárának azonban mégis csak egy töredékét adnák. 303