Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz szociálgeográfiai jellemzése

kategória foglalkoztatottjai elsősorban a központi területeken helyezkednek el, valamint a Marx K. úttól É-ra fekvő községrészeken. Feltűnően nagy területen szóródnak a szellemi foglalkozásúak, így jelentősebb koncentrálódást nem figyelhetünk meg (22. ábra). Ugyanakkor teljes az egybeesés a fizikai dolgozók és a szellemi dolgozók átlag feletti és átlag alatti körzetei között, csak ellenkező előjellel (23. ábra), amelynek a jellemzője, hogy a fizikai aktív keresők községi átlag feletti értékkel csak a peremterületeken vannak jelen. Doboz belterületén élő népesség strukturálódásáról ez ideig a korstruktúra, valamint a foglalkozási szerkezet alapján rajzoltunk meg képet. A következőkben az osztályszerkezet alapján leírható területi különbségeket vizsgáljuk meg. Doboz társadalmának döntő hányadát (61,4%) a munkásosztály adja. A belterületen szinte népszámlálási körzetről körzetre változik a kép (24. ábra). A legjelentősebb hányad azonban a Vörös Hadsereg—Kodály Z.—Széchenyi I.—Töltés—Faluhelyi—Kinizsi P. utcák és a vargahosszai főcsatorna által bezárt területen, valamint a Marx K.—Mikes К.—Kút—Táncsics M. utcák által határolt övben helyezkedik el, ahol mindenütt meghaladja a 70,4%ot. Ezen kívül még négy területen emelkedik arányuk a községi átlag fölé a belső területeken azonban mindenütt ez alatti értékeket találunk. A szövetkezeti parasztság községi átlagos részesedési aránya 22,1%, e fölötti értékeket mindenekelőtt a központi területeken, a település legrégebbi magjában, valamint a Zsibongó—Béke—Kút—

Fürst S. utcák által határolt területeken találunk, valamint a jórészt 1970 után beépített Kúcsi—Liszt F. utcákban. A Hámán K.—Áchim A.—Táncsics M.—Béke utcák is főként az utolsó két évtizedben épültek be, legalábbis azon szakaszai, ahol elsősorban a parasztság él (25. ábra). A szövetkezeti parasztság által lakott övezetek két nagyobb területre összpontosulnak, s ezen túl két szélső községi körzetben tekinthető a jelenlétük jellemzőnek. Összességében tehát az mondható, hogy a munkásság és a szövetkezeti parasztság községen belüli települési rendje jellemző területekre különíthető el, míg a szellemi foglalkozásúak a község egész területén szétszórtan élnek, egy jellemző övezet jelölhető ki, ez a halmazos alaprajzú, az újratelepülés után elsőként betelepült központi településrészben található, ahol az összes értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozású 16,8%-a él. Ezt a területet a Dobó I.—Rákóczi F. utcák és a vargahosszai főcsatorna által határolt részben jelölhetjük meg. A szociálgeográfiai jellemzés teljes csak akkor lehet, ha az egyes telkekig lemenőén rajzoljuk meg a népesség foglalkozás szerinti elhelyezkedését. Az ábrázolhatóság és az egyszerűbb áttekinthetőség kedvéért négy kategóriát képeztem (26. ábra). így agrárfoglalkozásúak, ipari foglalkozásúak, egyéb foglalkozásúak és kétlakiak. Az egyes telektömbök jellegének eldöntéséhez az alábbi arányokat állapítottam meg: agrár, ha a mezőgazdálkodásban dolgozók aránya meghaladja az 50%-ot; ipari, ha arányuk 50%-ot ér el; egyéb, ha arányuk legalább 30%; kétlaki (vegyes) foglalkozási szerkezetű minden más esetben (LETTRICH E. 1970.). 227