Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz szociálgeográfiai jellemzése

irányba változott. Már 1970-ben is jobb volt itt az arányuk, mint a megyei belterületi arány, s ez 1980-ig tovább javult, s 21,7%-ról 22,5%-ra módosult (6 —7. ábra).Természetesnek tartanok, hogy ahol a 60 évesnél idősebbek aránya a községben magas, ott a 0—14 éveseké alacsony. Ez a párhuzamosság azonban nem teljes. Az 1970-es állapot még inkább így ítélhető, de az 1980-as már lényeges eltéréseket mutat. 1970-ben a község jelentős területein találunk átlag feletti értékeket, míg 1980-ra az csak kisebb területekre koncentráltan jelenik meg, mégpedig azokon a területeken, ahol jelentős új építkezések valósultak meg, ahol elsősorban a fiatalabbak telepedtek meg. Fontos jelenség, hogy a központi területeken az arányuk mindenütt a községi átlag alatt van. A gyermekek elsősorban a peremterületeken élnek, az iskola pedig a község középponti részén helyezkedik el, s így a legtávolabbi területekről idejárok több kilométeres utat kénytelenek megtenni. Minden település számára fontos kérdés az, hogy ott a munkaképes korú népesség milyen arányban van jelen. Dobozon a 15—39 évesek 1970-ben 35,43 %-ot, 1980-ban pedig 34,7%-ot képviseltek, vagyis az arányuk csökkent, míg a 40—59 évesek aránya 23,2%-ról 25,2%-ra növekedett. S ezen folyamatot kedvezőtlen tendenciának kell ítélnünk, annak ellenére, hogy az 1980-as értékek valamivel kedvezőbbek, mint a megyei belterületi adatok. A 15—39 éves korosztály egyben a szülőképes csoportot is jelenti, jelentősége tehát nemcsak a munkavégzés, a termelés szempontjából fontos, hanem a 8. ábra. A 0—14 évesek aránya Dobozon 1980-ban. Községi átlag alatt 1 = 16,3—19,4% 2 = 19,5—22,5% Községi átlag felett 3 = 22,6—25,7% 4 = 25,8—28,8% 5 = 28,9% felett