Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Oláh József: A kapitalizmus gazdasági viszonyai

A községben a korabeli népszámlálások idején 1850-ben 2547,1870-ben 3175, 1890-ben 4911, 1930-ban 6429 lakost vettek számba.

26 A helyi lakosság földtelensége és növekvő létszáma sajátos, feudális maradványokkal terhelt kapcsolatrendszert alakított ki. Az 1850-es években a dobozi uradalom a szemes gabona (búza, árpa, zab, köles, repce) termésének több mint fele a részes művelési földekről származott. A tengerivel bevetett táblákat 1857-ben, 1899-ben, 1916-ban teljes egészében, 1894-ben 56%-ában részesek gondozták. A kapálást, törést, vágást végző munkavállalóknak a termesztett mennyiségből egyre kisebb rész jutott. Az összes tengerivetésnek felesbe adták ki 1857-ben 100, 1899-ben 43, 1916-ban 6; harmadába 1894-ben 100, 1899-ben 57, 1916-ban 94%-át. A cukorrépa harmados műveltetésének fénykora az I. világháborút követő évek. Míg a háború alatt „1/3-os répa művelésére senki sem" vállalkozott, addig a későbbiekben nagy a versengés a munkára jelentkezők között. Egy részes általában 0,39 ha répaföld munkáját (egyelés, kapálás, szedés) vállalta.

27 Mind a harmados vagy negyedes földért, mind a parasztcsaládok többségének kenyerét biztosító aratásért a vállalkozók túlmunkára, robotra is kötelezték magukat.

28 A dobozi agrárproletárok ismételt kéréssel, sürgetéssel, tömegmegmozdulással sajátos haszonbérleti viszony létesítésére kényszerítették Wenckheim grófot. Mindazok a helybeli illetőségű kézművesek vagy parasztok, akik tulajdonosként, haszonbérlőként, vagy haszonélvezőként 0,78 ha földnél kisebb területtel rendelkeztek — 1904—1914 között — maximálisan 0,75 ha földet bérelhettek. A 237,4 ha bérleményen 1907-ben 476, 1912-ben 565 nincstelen osztozott. A viszonylag mérsékelt bérleti díjat 62,3 K/ha rögzítő 13 pontos szerződésben — többek között — szabályozták a bérleti díj fizetését, előírták a kapásnövények és a zöldségfélék termesztését, tilalmazták az építkezést, az alhaszonbérlet létesítését, az állattartást. Biztosították a bérbeadó vadászati és ellenőrzési jogát.

29 A nyomásos gazdálkodás megszüntetése után a paraszti gazdaságokban követett kettes (kalászos-kapás), hármas, az uradalmakban előírt többes (4—6 —8-as) vetésforgó alkalmazása következtében az állandóan, minden évben használt szántóföldek termőerejének egyensúlyát biztosítani kellett. Az elhasznált tápanyagokat elsősorban istállótrágyával pótolták. A szerves és a műtrágyával gondozott terület aránya 1935-ben 99,67—0,33% volt. Az intenzívebben művelt területen — egy számosállat után 120 q középérett istállótrágyát számítva — 1895-ben 47 738, 1935-ben 25 570 q trágyát juttattak ki. Ezt a trágyamennyiséget 1935-ben a szántóföld 8,23, a kert 7,81, a rét területének 4,39%-ára szórták szét, azaz a legintenzívebben használt művelési ágak területét ekkor 10 —12 évenként trágyázták.

30 Megnövekszik és korszerűsödik a mezőgazdasági üzemek — elsősorban a nagybirtok — eszközkészlete. Az 1930-as években az egyes munkagépekből: 190