Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

19. kép. Az ásatáson részt vevő dobozi munkások egy csoportja. tunk. Ezek közül az egyik éppen olyan volt, mint a hajdúirtásbeli, korán elpusztult település földbe ásott házai, a leletanyaga is azokéval egyezett. A másik házat szintén a földbe mélyítették, 4,5 x 3,5 m-es gödre csupán 60 cm-re mélyedt le, hossztengelyében egy-egy cölöplyuk került elő. Bejáratát nem sikerült megfigyelni; kemencéje az eddig ismert Árpád-kori házainktól eltérő módon nem a sarokban volt, hanem a DNy-i fal mellett, középtájon. Mintegy 20 cm vastag, agyagból igen gondosan megépített fala 25-30 cm magasan megmaradt. Fenekébe edénycserép réteget tapasztottak. A kemence szája közelében 35 cm mély munkagödör mélyedt a padlóba. A letaposott agyagpadlón számos vasszerszámot: különböző méretű halászhorgokat, késeket, sarlótöredéket stb., kézi korongon készült edénytöredékeket, köztük cserépüst darabokat találtunk. A leletekből ítélve a ház valószínűleg a XIII. században, annak is a vége felé nusztulhatott el. Közelében egy szabálytalan alakú agyagkitermelő gödörből Árpád-kori kulcs, sarkantyú, nyílhegy stb. került elő az edénytöredékeken kívül. A templom régen állott már abban az időben, amikor az írott források újra említik Doboz nevét. A XIV. században ugyanis a korábban meglévő királyi birtok szétaprózódásának megakadályozására Károly Róbert király megszervezte a gyulai uradalmat. Ettől kezdve a falu élete szorosan összefonódik az uradaloméval. A hatalmas birtokot 1403-ban Zsigmond király Maróthi János macsói bánnak adományozta. Az adománylevélben találkozunk ismét a falu 143