Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

A falu pusztulásának okát nem ismerjük. Lakói valószínűleg a szomszédos, templomos falukban folytatták életüket. * Ekkortájt veszthette eljelentőségét a szintén korai középkori eredetű Sámson vára is. A mintegy4 OQmiítmérőjű. lekerekített sarkú, háromszög alaprajzú sánc ma átlagosan 1 nTTmtgasan emelkedik ki környezetéből. Keleti harmadát a legújabb korban belefoglalták a Körös gátjába. Kétharmad részét a FeketeKörös ölelte körül. A sáncon és vonulata mentén kívül-belül vörösre égett rögöket lehet ma is találni a felszínen. A sáncot két helyen vágtuk át, és belsejében is ástunk néhány kutatóárkot. Az egyik sáncátvágásban sikerült megfigyelni a sánc szerkezetét: a sánc gerincét sövényfalak közé döngölt, 4 m széles földfal alkotta. A sövényt egymástól 50-80 cm-re álló, 20-22 cm vastag cölöpökre fonták. A másik sáncátvágásban egy fából készült torony (?) részletére bukkantunk, amelyet a földfal vonalában építettek. A csak kis részben feltárt építmény falai mentén cölöpök sorakoztak. A helyiségnek a sánc alapjával azonos szintű padlóját hamu és faszén borította, belsejét égett rögök töltötték ki. A sánc gyűrűjén belül főleg az ÉNy-i oldalon lehettek lakóépítmények, amelyekből csupán szétrombolt, csekély maradványokat sikerült megfigyelni. A leletek alapján a vár a X—

XI. századtól a XIII. századig állhatott fenn. (18. kép) Az írásos emlékek az itteni települések közül egyiknek sem említik a templomát. A Hajdúirtásban nem is találtunk templomot, de valószínűleg nem volt temploma a Nagylencsésben levő Árpád-kori településnek sem. A mai falu, az egykori Alsó-Doboz középkori te

mplomának helyét is csak sejteni lehet. A középkori 'Tele^ülcTTM^teTezett központjában, a református templomtól D-re mintegy 80-100 m-re, a Körös kissé kiemelkedő partján, néhány évvel ezelőtt házalapozás árkának ásása közben nagy tömegű embercsontra bukkantak.

29 Épületmaradványokat ugyan nem figyeltek meg, de a temetkezések zsúfoltsága arra utal, hogy itt templom körüli temető lehetett. Ha volt is a falunak temploma, ennek falai a török idők után már nem állhattak, 1712—13-ban ugyanis a falusiak paticsfalú templomot építettek, amely mellé 1782-ben fatornyot emeltek. 1794—98-ban pedig — valószínűleg a korábbi templom helyére, vagy ahhoz közel — megépítették a ma is álló református templomot.

30 Faluhelyen, az elpusztult Felső-Doboz templomának falmaradványai viszont még igen sokáig fennállottak, még ma is élnek Dobozon öregek, akik emlékeznek a romokra. A templomra utal az a keskeny vízmeder is, amelyet a múlt században készült térképek Egyház ere néven tüntettek fel. Amint az 1976— 1980. évi ásatások bebizonyították, a templom valóban az erecske partján állott. Az épületnek csak az összeturkált alapozása maradt meg, falait teljes egészében elbontották. A templom egész területét — a körülötte levő temetővel együtt — nagy gödrökkel turkálták össze, helyenként 1,5-2 m mélyen. (20. kép) Az egyhajós, négyzetes szentélyű kis templom alapozását agyagból döngölték, az agyagrétegek közé téglatöredék rétegeket terítettek. A falak — az átforgatott földből előkerült sok tégladarab bizonysága szerint — téglából épültek.

31 140