Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Gulyás Sándor: Ősi famaradvány a Kettős-Körösből

Ősi famaradvány a Kettős-Körösből GULYÁS SÁNDOR A Kettős-Körös — Békés mellett 1980 nyarán történt — gátszakadásánál a helyreállító munkák során, kb. 6 m mélységből, egy több méter hosszú, többékevésbé elszenesedett fatörzs került elő. A fatörzsről külsőleg egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy egy idősebb, több mint 60 éves fának a maradványa. A Munkácsy Mihály Múzeum természettudományi osztálya (Békéscsaba) először kormeghatározás céljából ebből az MTA Atommagkutató Intézetének (Debrecen) küldött mintát. Itt Csongor É. és munkatársa C

14-es radiokarbonos meghatározásával a 30. és a 60. évgyűrűk környékét vizsgálva megállapították, hogy a kérdéses fa a rézkorból származik. A pontosabb kormeghatározás alapján, véleményük szerint, ez a növény 4500-4600 évvel ezelőtt élt. Ezután kaptam a famaradványból egy kb. 20 cm hosszú ás 8 cm széles darabot, azzal a kéréssel, hogy a szöveti szerkezetét vizsgáljam meg, és határozzam meg, milyen növényfajhoz tartozik. A viszonylag jó állapotban lévő fát először 40%-os etanollal átitattuk, majd mikrotom segítségével kereszt, tangenciális és radiális irányú metszeteket készítettünk belőle. A metszeteket kanadabalzsamban állandósítva vizsgáltuk. A fatest mikroszkópos szerkezetéről a következőket lehetett megállapítani. A keresztmetszet évgyűrűhatárai mentén tracheák fordulnak elő. Ez a gyűrűlikacsu fák jellemző tulajdonsága (I. tábla 1—2. kép). A nagyobbrészt vastag évgyűrűk tavaszi pasztájában az edények (tracheák) egy-két sorban, vagy pedig csoportokba rendeződtek. A gyakran hullámos évgyürűhatár szélei a nyári (őszi) farészben a szűk üregű tracheák sugárirányban fordulnak elő (I. tábla 2. kép). A tracheák fala vastag. Az évgyűrűk jelentős részét azonban vastag falú farostok foglalják el. Az alapállományban kevés számú metatracheális parenchymasejt (II. tábla 3—4 kép) és rosttracheida is van. A sok sejtsor széles, ún. nagy bélsugarak mellett — amelyekről már gondolni lehetett, hogy tölgyfa — egyrétegű, nagyrészt sugárirányban haladó bélsugarak is vannak. Ez utóbbiak azonban a tág üregű edények között ide-oda kanyaroghatnak. A tangenciális metsze13