Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

szerint említik, kétségtelenül arra utalnak, hogy e vidék — sajátos adottságaival — a szervezett állam szigorúan számon tartott része volt a legkorábbi időktől. 1075-ben Géza, Magyarország királya saját tulajdonából a Garam melletti Szent Benedek apátságnak különböző javakat adományozott. Az adománylevél szerint a Körös (Crys) folyó melletti Doboz (Duboz) faluban 3 háznép szolgát adott földjükkel az apátság disznóinak őrzésére és úgy rendelte, hogy ahová a király disznói járnak legelni, oda járjanak az apátság disznói is. 1138-ban egy újabb adománylevélben tűnik fel Doboz neve. Kálmán király testvére, Álmos herceg magánbirtokából megajándékozta a dömösi prépostságot. Doboz faluban Ecil, Baiadi, Lusadi, Burcu, Pazari, Albun, Cobu és Abram nevű szolgák házanépét adja, akik tizedet tartoznak fizetni. Minden háznép köteles volt még két juhot, két köböl búzalisztet, két köböl jó sört és egy sót is adni. Az oklevél megemlíti, hogy az apátságnak van itt 70 disznója és 60 kas méhe. A méhészek és kondások azok mellé a szolgák mellé vannak sorolva, akik kenyeret adnak. 1273-ból származik az újabb adat, amely a falut említi: Dobozon a király disznói után a váradi püspöknek járó tized harmadrésze a váradi káptalant illeti.

27 A falut tehát az első írott forrásból a király személyes birtokaként, mégpedig a királyi kondások falujaként ismerjük meg. Egy évszázad múlva már gazdagabb kép tárul elénk: az állattartás (disznó, juh) mellett méhészetről, áttételesen földművelésről (kenyér, búzaliszt) és bizonyos ipari tevékenységről (sörkészítés) is ír az adománylevél. A sót valószínűleg meg kellett vásárolniuk. 8 dobozi családnak a nevét is megtudjuk. Több mint 100 év múlva újra a királyi kondáról értesülünk. Az első írott források korából, az Árpád-korból, a mai falu határában — elsősorban a Fekete-Körös partjain — falvak sorának maradványai bukkantak elő. Ezek a települések nagyjából azonos időben, a honfoglalás vagy az államalapítás korában keletkeztek. Legkorább

inak és legrövidebb életűnek az a település látszik, amelyet Hajdúirtás te

rületén találtunk meg és ahol több mint 20 éven keresztül ásatást is végeztünk. Ennek a településnek az élete a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző korszakra is visszanyúlik, de viszonylag korán, a XI —

XII. században már meg is szűnik. Hasonlóan korán keletkezett az a falu is, amely Felső-Doboz névért a XVI. századig fennáll

ott. Ennek emlékét őrzi Faluhely neve. Ettől délre 1,5 km-re a Nagylencsésben megtalált település valószínűleg a XIII. századig létezett. Korai eredHïï~azTTalu is, amely a mai Doboz helyén állott és amelyet a késő középkorban Alsó-Doboznak neveztek. Maradványaira utaló nyomokat a református templom környezetében találtunk, de ehhez tartozó leletek a kastélykerttől É felé, a sportpálya környezetében is előkerültek. Meg kell emlékeznünk a korai falutelepülések sorába ékelődő földvárról, a Sámson váráról is

, amelyet talán szintén a X—

XI. században építettek, de az ásatásokon megtalált leletekből ítélve a XIII. század után már nem használtak. 133