Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

szükséges aratósarlók, a különböző célokra szolgáló, de elsősorban erdőirtásra, famegmunkálásra szolgáló balták, vésők, fűrészpengék, a vadászatnál, de harci fegyverként is használatos lándzsahegyek, valamint a ruházat kiegészítői: dísztűk, karperecek voltak a kincsleletben. A töredékek és az alaktalan bronzrögök újabb beolvasztásra váró nyersanyagként jelentettek értéket.

18 A bronz alapanyagát, a rezet és az ónt Erdélyből szerezték be, de innen jutottak hozzá az aranyhoz és a sóhoz is. Valószínű, hogy elsősorban gabonafélékkel, állatokkal fizettek a nélkülözhetetlen nyersanyagokért. A békés évszázadokat különböző népcsoportok újabb és újabb támadásai szakították meg. Az ismeretlen nevű népek hosszabb-rövidebb ideig tartó uralmának a VIII—

VII. században К felől érkező pusztai lovas nép, a szkíták elődei vetettek véget. Uralmuk központja a Kárpát-medencében az Alföldön volt, természetesen ez felelt meg leginkább a nagy szabad legelőket megkövetelő pásztorkodó életmódjuknak. Az általános művelődéstörténet igen fontos mozzanata fűződik e néphez; a Kárpát-medence lakói között ők használtak először vasat. Közép-ázsiai, ill. Kaukázus vidéki hazájukból hozták magukkal a vas 2. kép. Késő bronzkori agyagedény, benne bronztárgyakat rejtettek a földbe. HajdúirtásT 122